Blog

Projektmenedzsment szakmai cikkek

Havi mustra az okostelefonnak a projektmenedzserre gyakorolt hatásáról

2018. március 30.

Köszöntöm az Olvasót! A mai alkalommal az egyik vesszőparipámmal szeretném traktálni az Olvasót. Közhelyszámba megy, hogy az információtechnológia robbanásszerű fejlődése, az okostelefon és a bárhol, bármikor rendelkezésre álló internet elérés lehetősége alapjaiban változtatta meg az életünket és a munkavégzési szokásainkat. A projekttagok bármikor elérhetőkké váltak a digitális köldökzsinóron, a munkavégzésük valós időben, folyamatosan követhető, esetleg olyan módon is, hogy a szükséges adatokat nem az alany, hanem a környezetében elhelyezett, tőle független mérőeszközök szolgáltatják. Azt hihetnénk, hogy egy projektmenedzser vibráló munkáját és életét egyértelműen egyszerűbbé és hatékonyabbá tette a szédítő tempójú műszaki fejlődés.

A hatások persze ez esetben is jóval összetettebbek, minden technológiai fejlődésnek megvannak a maga árnyoldalai. A kedvenc könyvem e témában Nicholas Carr magyarul is elérhető, „Hogyan változtatja meg agyunkat az internet? - A sekélyesek kora”1 című műve . Carr könyvében végig követi az írás, az óra, a térkép, a könyv és a széles körben elérhető nyomtatott sajtó hatását életvitelünkre és szokásainkra. A Gutenberg-galaxis lakóit az elmélyült olvasás megtanította és felkészítette a figyelme összpontosítására és a kreatív gondolkodásra. A jelenkor eszközei más képességeinket edzik, a sok forrásból származó, elaprózott és felületes információmorzsák áttekintésének és a gyors kontextusváltásnak a képességét erősítik. Az életünk azonban véges, az azonnali reagálás és a számos információforrást közel egyidőben történő követési képességünk rendszeres gyakorlása éppen az elmélyülés képességének művelésétől veszi el az időt. (Zárójelben megjegyzem, hogy a manapság oly divatos „lean” (kb. értékteremtésre fókuszáló) megközelítésben éppen az utóbbinak az ellenkezőjét ajánlják, amikor az egyidőben elvégzett („Work in Progress”) feladatok számának a minimálisra csökkentését javasolják, lásd pl. itt2).

Visszatérve a projektmenedzser és okostelefonjának viszonyára, Ward és társai egy tavalyi kutatásukban azt vizsgálták, hogy milyen hatást gyakorol a tulajdonos összpontosítási képességeire az okostelefonjának közelsége3. Két laboratóriumi tesztben közel 800 személy kognitív teljesítményét vizsgálták kétféle módon. Az egyik kísérletben résztvevők egy feladata az volt, hogy matematikai feladatokat kellett megoldaniuk és ezzel egyidejűleg véletlenszerűen megadott betűket kellett megtanulniuk; ezzel azt vizsgálták, hogy a tesztalanyok mennyire képesek információkat követni, miközben egy összetett feladatot oldanak meg. A másik feladatban az alanyoknak egy megadott képsorozatokhoz kellett a legjobban illeszkedő képet kiválasztaniuk (ez az ún. Raven teszt), ezzel pedig az új feladatok megoldási képességét vizsgálták.

A kísérlet során a résztvevőket arra kérték, hogy az okostelefonjaikat vagy helyezzék maguk elé (a képernyőt lefelé fordítva) az asztalra, vagy tartsák a zsebükben, vagy hagyják a szomszédos szobában. Mindegyik esetben a tesztalanyoknak teljesen le kellett halkítaniuk okostelefonjukat, sőt ki kellett kapcsolniuk annak rezgő jelzéseit is. Így elvben egy okostelefon nem szakíthatta meg az éppen a feladatával vesződő tulajdonosának a munkáját.

A kutatók meghökkentő eredményeket kaptak. A kísérletben azok teljesítettek a legjobban, akiknek a telefonja a másik szobában volt, őket követték azok, akik a zsebre vágták a telefonjukat. A leggyengébb eredményeket pedig azok érték el, akik előtt lefordítva és elnémítva ugyan, de ott volt a telefonjuk. Ez arra enged következtetni, hogy pusztán a okostelefon jelenléte is elvonhatja a figyelmünket! („We propose that the mere presence of one’s own smartphone may induce “brain drain” by occupying limited-capacity cognitive resources for purposes of attentional control.”, lásd itt4). A szerzők szerint az okostelefonunk közelsége hasonlóan hat ránk, mint amikor a nevünket halljuk. Önkéntelenül oda fogunk figyelni.

A tudálékos akadékoskodó persze felvetheti, hogy mennyiben volt reprezentatív a minta, és inkább azt kéne vizsgálni, hogy egy alany magához képest miként teljesít az okostelefonja közelsége, illetve annak távolléte esetén; de a publikáció a szakterületén elvárható alapossággal készült. A lényeg ettől nem változik. A leírt jelenség nem csökkenti az okostelefon összességében hasznos munkaeszköz voltát, de ésszel kell használni, ott és akkor, amikor az helyénvaló.

A projektmenedzser munkája során (is) gyakran előfordul, hogy el kell mélyülnie egy probléma megoldásában, például az esedékes heti értekezleten felmerülő, azonnal kezelendő kérdések esetében. A hivatkozott pszichológiai kísérlet tanulsága az, hogy ilyenkor jobban teszi a vezető, ha egyszerűen nem viszi magával az okostelefonját és ezt megköveteli a beosztottjaitól is. A mértékletesség ebben az esetben nem csak erény, hanem az eredményesség kulcsa is.

Klimkó Gábor

 

Források:

1 Carr, N. (2014.) Hogyan változtatja meg agyunkat az internet?, HVG Könyvek Kiadó

2 http://www.advice-manufacturing.com/Lean-Manufacturing-Inventory-WIP.html

3 Duke, et al (2018). Having Your Smartphone Nearby Takes a Toll on Your Thinking https://hbr.org/2018/03/having-your-smartphone-nearby-takes-a-toll-on-your-thinking

4 Ward, A. F., et al. (2017). Brain drain: the mere presence of one’s own smartphone reduces available cognitive capacity. Journal of the Association for Consumer Research, 2(2), 140-154. https://www.journals.uchicago.edu/doi/full/10.1086/691462 
 

“Elgondolkodtató egy szakmai baklövésről, vívódásról hallani, amit egy gyakorlott projektvezető követ el. Nem, nem a kárörvendés végett. Az ügy tanulsága miatt. Engem az is energiával tölt fel, ha meghallgatok pár történetet, kézzelfogható dolgot a projektmenedzsment világából. Legyen az bármilyen apró. A történeteknek ereje van. Ami miatt még szeretem őket, hogy emberközeliek, emlékezetesek és rólunk szólnak. Néha édes, de keserű. Mint a Tonik!
A PMSZ Tonik sorozat egy két hetente megjelenő írás, ami röviden, töményen fogalmaz meg eseteket a projektek világából. A középpontban az ember, a csapat és a projektvezetés áll. Nem a kemény módszertanokról szól. A való világot mutatja. Néhány perc alatt elolvasható történetek ezek, melyek frissítően hatnak a napi „robotban” és bízom benne, hogy tanulsággal is szolgálnak. Fogadjátok szeretettel írásaimat!”

Havi mustra az okostelefonnak a projektmenedzserre gyakorolt hatásáról

2018. március 30.

Köszöntöm az Olvasót! A mai alkalommal az egyik vesszőparipámmal szeretném traktálni az Olvasót. Közhelyszámba megy, hogy az információtechnológia robbanásszerű fejlődése, az okostelefon és a bárhol, bármikor rendelkezésre álló internet elérés lehetősége alapjaiban változtatta meg az életünket és a munkavégzési szokásainkat. A projekttagok bármikor elérhetőkké váltak a digitális köldökzsinóron, a munkavégzésük valós időben, folyamatosan követhető, esetleg olyan módon is, hogy a szükséges adatokat nem az alany, hanem a környezetében elhelyezett, tőle független mérőeszközök szolgáltatják. Azt hihetnénk, hogy egy projektmenedzser vibráló munkáját és életét egyértelműen egyszerűbbé és hatékonyabbá tette a szédítő tempójú műszaki fejlődés.

A hatások persze ez esetben is jóval összetettebbek, minden technológiai fejlődésnek megvannak a maga árnyoldalai. A kedvenc könyvem e témában Nicholas Carr magyarul is elérhető, „Hogyan változtatja meg agyunkat az internet? - A sekélyesek kora”1 című műve . Carr könyvében végig követi az írás, az óra, a térkép, a könyv és a széles körben elérhető nyomtatott sajtó hatását életvitelünkre és szokásainkra. A Gutenberg-galaxis lakóit az elmélyült olvasás megtanította és felkészítette a figyelme összpontosítására és a kreatív gondolkodásra. A jelenkor eszközei más képességeinket edzik, a sok forrásból származó, elaprózott és felületes információmorzsák áttekintésének és a gyors kontextusváltásnak a képességét erősítik. Az életünk azonban véges, az azonnali reagálás és a számos információforrást közel egyidőben történő követési képességünk rendszeres gyakorlása éppen az elmélyülés képességének művelésétől veszi el az időt. (Zárójelben megjegyzem, hogy a manapság oly divatos „lean” (kb. értékteremtésre fókuszáló) megközelítésben éppen az utóbbinak az ellenkezőjét ajánlják, amikor az egyidőben elvégzett („Work in Progress”) feladatok számának a minimálisra csökkentését javasolják, lásd pl. itt2).

Visszatérve a projektmenedzser és okostelefonjának viszonyára, Ward és társai egy tavalyi kutatásukban azt vizsgálták, hogy milyen hatást gyakorol a tulajdonos összpontosítási képességeire az okostelefonjának közelsége3. Két laboratóriumi tesztben közel 800 személy kognitív teljesítményét vizsgálták kétféle módon. Az egyik kísérletben résztvevők egy feladata az volt, hogy matematikai feladatokat kellett megoldaniuk és ezzel egyidejűleg véletlenszerűen megadott betűket kellett megtanulniuk; ezzel azt vizsgálták, hogy a tesztalanyok mennyire képesek információkat követni, miközben egy összetett feladatot oldanak meg. A másik feladatban az alanyoknak egy megadott képsorozatokhoz kellett a legjobban illeszkedő képet kiválasztaniuk (ez az ún. Raven teszt), ezzel pedig az új feladatok megoldási képességét vizsgálták.

A kísérlet során a résztvevőket arra kérték, hogy az okostelefonjaikat vagy helyezzék maguk elé (a képernyőt lefelé fordítva) az asztalra, vagy tartsák a zsebükben, vagy hagyják a szomszédos szobában. Mindegyik esetben a tesztalanyoknak teljesen le kellett halkítaniuk okostelefonjukat, sőt ki kellett kapcsolniuk annak rezgő jelzéseit is. Így elvben egy okostelefon nem szakíthatta meg az éppen a feladatával vesződő tulajdonosának a munkáját.

A kutatók meghökkentő eredményeket kaptak. A kísérletben azok teljesítettek a legjobban, akiknek a telefonja a másik szobában volt, őket követték azok, akik a zsebre vágták a telefonjukat. A leggyengébb eredményeket pedig azok érték el, akik előtt lefordítva és elnémítva ugyan, de ott volt a telefonjuk. Ez arra enged következtetni, hogy pusztán a okostelefon jelenléte is elvonhatja a figyelmünket! („We propose that the mere presence of one’s own smartphone may induce “brain drain” by occupying limited-capacity cognitive resources for purposes of attentional control.”, lásd itt4). A szerzők szerint az okostelefonunk közelsége hasonlóan hat ránk, mint amikor a nevünket halljuk. Önkéntelenül oda fogunk figyelni.

A tudálékos akadékoskodó persze felvetheti, hogy mennyiben volt reprezentatív a minta, és inkább azt kéne vizsgálni, hogy egy alany magához képest miként teljesít az okostelefonja közelsége, illetve annak távolléte esetén; de a publikáció a szakterületén elvárható alapossággal készült. A lényeg ettől nem változik. A leírt jelenség nem csökkenti az okostelefon összességében hasznos munkaeszköz voltát, de ésszel kell használni, ott és akkor, amikor az helyénvaló.

A projektmenedzser munkája során (is) gyakran előfordul, hogy el kell mélyülnie egy probléma megoldásában, például az esedékes heti értekezleten felmerülő, azonnal kezelendő kérdések esetében. A hivatkozott pszichológiai kísérlet tanulsága az, hogy ilyenkor jobban teszi a vezető, ha egyszerűen nem viszi magával az okostelefonját és ezt megköveteli a beosztottjaitól is. A mértékletesség ebben az esetben nem csak erény, hanem az eredményesség kulcsa is.

Klimkó Gábor

 

Források:

1 Carr, N. (2014.) Hogyan változtatja meg agyunkat az internet?, HVG Könyvek Kiadó

2 http://www.advice-manufacturing.com/Lean-Manufacturing-Inventory-WIP.html

3 Duke, et al (2018). Having Your Smartphone Nearby Takes a Toll on Your Thinking https://hbr.org/2018/03/having-your-smartphone-nearby-takes-a-toll-on-your-thinking

4 Ward, A. F., et al. (2017). Brain drain: the mere presence of one’s own smartphone reduces available cognitive capacity. Journal of the Association for Consumer Research, 2(2), 140-154. https://www.journals.uchicago.edu/doi/full/10.1086/691462