Blog

Projektmenedzsment szakmai cikkek

Havi mustra – a sikeres alkalmazásfejlesztés egyik záloga, avagy egy agilis alapelv régi köntösben

2016. április 04.

Havi mustra – a sikeres alkalmazásfejlesztés egyik záloga, avagy egy agilis alapelv régi köntösben. Rovatvezető: Klimkó Gábor

Köszöntöm a bejegyzés Olvasóit!

Az informatikai projektek sikerességi arányáról gyakran mondják, hogy az alacsonyabb, mint más szakterületeken megvalósított projekteké. Különösen igaz ez az ún. alkalmazásfejlesztések esetében, ahol a projekt innovatív volta növeli a projekt kockázatát, azaz veszélyezteti a projekt sikerességét.

A klasszikus módon kivitelezett alkalmazásfejlesztéseknél a projekt kockázatainak megosztása a szokásos megrendelő-szállító szereposztásban a feladat elvégzésére kötött szerződésben érhető tetten. A megrendelő szempontjából a fixáras szerződés minimalizálja a közvetlenül a projektre fordított költségek elvesztésének a kockázatát. A fixáras szerződést meg lehet toldani ösztönzőkkel (pl. előteljesítés díjazásával), illetve formális változáskövetési előírásokkal. A szállító szempontjából pedig a költségtérítéses szerződés minimalizálja a kockázatot; egy ilyen szerződése szintén ki lehet egészíteni ösztönző jellegű részekkel. A részletek iránt érdeklődők az alap szerződéstípusokat a PMBOK beszerzésmenedzsment tudásterületén bogarászhatják végig. A projektmenedzsment guruja, Kerzner klasszikus művében (Harold R. Kerzner: Project Management: A Systems Approach to Planning, Scheduling, and Controlling, 11th Edition Wiley, 2013) pedig egyenesen önálló fejezetet szentel a szerződésmenedzsment témájának. Ezek természetesen koncepcionális leírások, a jogi mélységeket, a szerződést biztosító mellékkötelmek megfogalmazását mindenki bízza feltétlenül az ügyvédjére.

Manapság sokan tartják az alkalmazásfejlesztési projektek kockázatai minimalizálásának egyedüli üdvözítő eszközének az úgynevezett agilis fejlesztési módszerek használatát. Az agilis fejlesztés iteratív és inkrementális módon megvalósítható, viszonylag kisebb feladatok esetében jól használható, viszont nem minden feladat ilyen, azaz az agilis fejlesztés sem old meg minden problémát (erre a kérdésre még alkalomadtán visszatérünk).

Az agilis fejlesztés alapelveit a neves szoftverfejlesztők által megfogalmazott Agilis Kiáltvány tartalmazza (aki esetleg még nem olvasta volna a Kiáltványt, érdemes megtennie, mert elgondolkodtató). Az egyik agilis alapelv szerint a megrendelővel való egyeztetés fontosabb, mint a szerződéses viszony kialakítása. Az agilis szemlélet szerint a fejlesztésben résztvevő feleknek kellően őszintének kell egymással lenniük és nem szabad zéróösszegű játszmákban gondolkozniuk.

Egy félresikeredett alkalmazásfejlesztési projektből kipréselhetünk persze pénzt a szerződés lobogtatásával, de ideális esetben nem ez az igazi cél, hanem a projekt eredményes befejezése. És most jön Kolumbusz tojása: mi lenne, ha a megrendelő és a szállító szerződését agilis szemléletben, a közös projektcél megvalósításának eszközeként fognánk fel, és nem a kockázatmegosztás, a felelősségáthárítás dokumentumának? Ezt a szemléletváltást azzal a trükkel érhetjük el, hogy a szerződés időtartamát nem egy eredménytermék átadásához, hanem magához az üzleti eredmény eléréséhez kötjük. Alkalmazásfejlesztéseknél a bevett módja ennek az, hogy a szállító (fejlesztő) a készre jelentett alkalmazás működtetését is elvállalja egy meghatározott időre, és csak a üzemszerű működés stabilizálása után száll ki belőle. Ilyen konstrukciójú szerződés keretében született meg például a budapesti MOL BuBi közbringa rendszer.

Egy ilyen, a kifejlesztendő rendszer üzemeltetését is megába foglaló szerződés rendszerint több évre szól, ezért kiemelten fontos témája kell legyen a változáskezelés. Ez azt jelenti, hogy a felek tudatosan készülnek arra, hogy a projekt terjedelme változni fog, és ezt tárgyalásos úton kívánják rendezni, ami éppen az előbb említett agilis elv alkalmazása. A hosszabb időtartam a megrendelő oldaláról is mélyebb elkötelezettséget igényel, hiszen az üzemeltetést szükséges lesz ellentételeznie. Az üzemeltetés kezdeti kiadása mérsékelheti az új alkalmazás indulásától elvárt csodaeffektust is. Itt megjegyzendő, hogy ilyen típusú szerződést a PMBOK azért sem nevesít, mert ott tipizálás az munkaelszámolás alapja és a felek elkülönült ösztönzése szempontjai szerint történik.

Azt persze nem állíthatjuk, hogy aki alkalmazásfejlesztésnél a kezdeti üzemeltetést is magába foglaló szerződéses konstrukciót használ, annak bizonyosan sikeres lesz a projektje. Az azonban bizonyos, hogy ha a felek őszintén, konstruktívan állnak egymáshoz, valamint a kölcsönös tiszteletre és elismerésre alapoznak az szerződéses viszonyuk kialakításakor, akkor jobbak lesznek a siker esélyei.

Rovatvezető: Klimkó Gábor, Elnökhelyettes, PMSZ

“Elgondolkodtató egy szakmai baklövésről, vívódásról hallani, amit egy gyakorlott projektvezető követ el. Nem, nem a kárörvendés végett. Az ügy tanulsága miatt. Engem az is energiával tölt fel, ha meghallgatok pár történetet, kézzelfogható dolgot a projektmenedzsment világából. Legyen az bármilyen apró. A történeteknek ereje van. Ami miatt még szeretem őket, hogy emberközeliek, emlékezetesek és rólunk szólnak. Néha édes, de keserű. Mint a Tonik!
A PMSZ Tonik sorozat egy két hetente megjelenő írás, ami röviden, töményen fogalmaz meg eseteket a projektek világából. A középpontban az ember, a csapat és a projektvezetés áll. Nem a kemény módszertanokról szól. A való világot mutatja. Néhány perc alatt elolvasható történetek ezek, melyek frissítően hatnak a napi „robotban” és bízom benne, hogy tanulsággal is szolgálnak. Fogadjátok szeretettel írásaimat!”

Havi mustra – a sikeres alkalmazásfejlesztés egyik záloga, avagy egy agilis alapelv régi köntösben

2016. április 04.

Havi mustra – a sikeres alkalmazásfejlesztés egyik záloga, avagy egy agilis alapelv régi köntösben. Rovatvezető: Klimkó Gábor

Köszöntöm a bejegyzés Olvasóit!

Az informatikai projektek sikerességi arányáról gyakran mondják, hogy az alacsonyabb, mint más szakterületeken megvalósított projekteké. Különösen igaz ez az ún. alkalmazásfejlesztések esetében, ahol a projekt innovatív volta növeli a projekt kockázatát, azaz veszélyezteti a projekt sikerességét.

A klasszikus módon kivitelezett alkalmazásfejlesztéseknél a projekt kockázatainak megosztása a szokásos megrendelő-szállító szereposztásban a feladat elvégzésére kötött szerződésben érhető tetten. A megrendelő szempontjából a fixáras szerződés minimalizálja a közvetlenül a projektre fordított költségek elvesztésének a kockázatát. A fixáras szerződést meg lehet toldani ösztönzőkkel (pl. előteljesítés díjazásával), illetve formális változáskövetési előírásokkal. A szállító szempontjából pedig a költségtérítéses szerződés minimalizálja a kockázatot; egy ilyen szerződése szintén ki lehet egészíteni ösztönző jellegű részekkel. A részletek iránt érdeklődők az alap szerződéstípusokat a PMBOK beszerzésmenedzsment tudásterületén bogarászhatják végig. A projektmenedzsment guruja, Kerzner klasszikus művében (Harold R. Kerzner: Project Management: A Systems Approach to Planning, Scheduling, and Controlling, 11th Edition Wiley, 2013) pedig egyenesen önálló fejezetet szentel a szerződésmenedzsment témájának. Ezek természetesen koncepcionális leírások, a jogi mélységeket, a szerződést biztosító mellékkötelmek megfogalmazását mindenki bízza feltétlenül az ügyvédjére.

Manapság sokan tartják az alkalmazásfejlesztési projektek kockázatai minimalizálásának egyedüli üdvözítő eszközének az úgynevezett agilis fejlesztési módszerek használatát. Az agilis fejlesztés iteratív és inkrementális módon megvalósítható, viszonylag kisebb feladatok esetében jól használható, viszont nem minden feladat ilyen, azaz az agilis fejlesztés sem old meg minden problémát (erre a kérdésre még alkalomadtán visszatérünk).

Az agilis fejlesztés alapelveit a neves szoftverfejlesztők által megfogalmazott Agilis Kiáltvány tartalmazza (aki esetleg még nem olvasta volna a Kiáltványt, érdemes megtennie, mert elgondolkodtató). Az egyik agilis alapelv szerint a megrendelővel való egyeztetés fontosabb, mint a szerződéses viszony kialakítása. Az agilis szemlélet szerint a fejlesztésben résztvevő feleknek kellően őszintének kell egymással lenniük és nem szabad zéróösszegű játszmákban gondolkozniuk.

Egy félresikeredett alkalmazásfejlesztési projektből kipréselhetünk persze pénzt a szerződés lobogtatásával, de ideális esetben nem ez az igazi cél, hanem a projekt eredményes befejezése. És most jön Kolumbusz tojása: mi lenne, ha a megrendelő és a szállító szerződését agilis szemléletben, a közös projektcél megvalósításának eszközeként fognánk fel, és nem a kockázatmegosztás, a felelősségáthárítás dokumentumának? Ezt a szemléletváltást azzal a trükkel érhetjük el, hogy a szerződés időtartamát nem egy eredménytermék átadásához, hanem magához az üzleti eredmény eléréséhez kötjük. Alkalmazásfejlesztéseknél a bevett módja ennek az, hogy a szállító (fejlesztő) a készre jelentett alkalmazás működtetését is elvállalja egy meghatározott időre, és csak a üzemszerű működés stabilizálása után száll ki belőle. Ilyen konstrukciójú szerződés keretében született meg például a budapesti MOL BuBi közbringa rendszer.

Egy ilyen, a kifejlesztendő rendszer üzemeltetését is megába foglaló szerződés rendszerint több évre szól, ezért kiemelten fontos témája kell legyen a változáskezelés. Ez azt jelenti, hogy a felek tudatosan készülnek arra, hogy a projekt terjedelme változni fog, és ezt tárgyalásos úton kívánják rendezni, ami éppen az előbb említett agilis elv alkalmazása. A hosszabb időtartam a megrendelő oldaláról is mélyebb elkötelezettséget igényel, hiszen az üzemeltetést szükséges lesz ellentételeznie. Az üzemeltetés kezdeti kiadása mérsékelheti az új alkalmazás indulásától elvárt csodaeffektust is. Itt megjegyzendő, hogy ilyen típusú szerződést a PMBOK azért sem nevesít, mert ott tipizálás az munkaelszámolás alapja és a felek elkülönült ösztönzése szempontjai szerint történik.

Azt persze nem állíthatjuk, hogy aki alkalmazásfejlesztésnél a kezdeti üzemeltetést is magába foglaló szerződéses konstrukciót használ, annak bizonyosan sikeres lesz a projektje. Az azonban bizonyos, hogy ha a felek őszintén, konstruktívan állnak egymáshoz, valamint a kölcsönös tiszteletre és elismerésre alapoznak az szerződéses viszonyuk kialakításakor, akkor jobbak lesznek a siker esélyei.

Rovatvezető: Klimkó Gábor, Elnökhelyettes, PMSZ