Blog

Projektmenedzsment szakmai cikkek

Havi mustra – projektmenedzser a robotok korában

2017. május 02.

E havi bejegyzésünket egy mostanság felkapott, az „ipar 4.0” szlogen névvel illetett slágertéma ihlette, mely az emberi munka automaták (robotok) általi kiváltásának lehetőségét ígéri.

Köszöntöm a bejegyzés Olvasóit! E hónap bejegyzését az egyik mostanság felkapott, az „ipar 4.0” szlogen névvel illetett slágertéma ihlette.

A fogalom értelmezése szokás szerint nem egyértelmű,

• van, aki az internetre csatlakozó eszközök és tárgyak (Internet of Things, IoT) intelligens együttműködési képessége mögött rejlő automatizálási potenciálra, valamint az általuk mért és generált információözön feldolgozási lehetőségéből származó előnyökre utal;

• van, aki az információtechnológia és finommechanika együttes fejlesztésének eredményeképpen megjelenő új eszközök megjelenését és

• van, aki az ember által végzett tevékenységek a mesterséges intelligencia elmúlt évtizedbeli robbanásszerű fejlődése által lehetővé tett automatizálását érti alatta.

Mindegyik értelmezés közös jellemzője, hogy olyan emberi munka automaták (robotok) általi kiváltásának lehetőségét ígéri, ami korábban elképzelhetetlen volt.

Az ipar 4.0, mint jelenség vizsgálata során a közgazdászok a maguk sajátos látásmódjában egyes szakmák gyökeres átalakulását vagy akár eltűnését vizionálják 1,2. Gazdaságtörténeti hasonlattal élve, az első ipari forradalom után például a takácsmesterség, mint tömeges munka lényegében megszűnt. A negyedik ipari forradalom után pedig például várhatóan eltűnik a teherautó vezetés szakmája, egyes sajátos területektől eltekintve.

Természetszerűleg adódik a kérdés, hogy mi mire számíthatunk a saját szakmánkban? Lehetséges, hogy a nem is távoli jövőben robotok fognak helyettünk tervezni és követni projekteket? A fenti első értelmezés második része mögötti jelenség (az adatbonanza) bizonyosan befolyásolni fogja a munkánkat, pusztán azáltal, hogy a projektek előrehaladásának követéséhez több megbízható adat áll majd rendelkezésre. A tényleges idősoros munkavégzési adatokat bizonyosan pontosabban és szélesebb körben lehet majd rögzíteni, ami javíthatja az előrejelzéseket, de ettől még ránk, emberekre továbbra is szükség lesz.

Az igazi kérdés a mi esetünkben a mesterséges intelligencia alkalmazása a vezetés és szervezés világában. Ismét távolabbról és általánosabban vizsgálva ezt a kérdést3, Williams szerint a mesterséges intelligencia alkalmazása által a középvezetők száma csökkenni fog, munkájuk pedig megváltozik. A mi szakmánkra szűkítve a kérdést azt kellene vizsgálnunk, hogy konkrétan mely projektmenedzseri feladatok elvégzését lehet mesterséges intelligencia eszközökkel segíteni vagy kiváltani?

Meglepő (vagy nem meglepő) módon ez a kérdés már harminc éve terítékre került az alkalmazott technológia oldaláról kiindulva4. Hosley 1987-ben vizsgálta, hogy mely projektmenedzsment tevékenységek támogathatók szakértői rendszerrel. Állításainak egy részét az idő igazolta: a kockázatok előrejelzésében, nagy szervezetekben projektszemélyzet kiválasztásában valóban bevált ez a technológia; míg más esetekben a lehetőség beváltatlan ígéret maradt.

Hasonló megközelítést alkalmazott Levit, amikor a mesterséges intelligencia jelenlegi üdvöskéje, a „mély tanulás” (deep learning) technológiája alkalmazhatóságát elemezte. Levit arra a következtetésre jutott, hogy teljes egészében (egyelőre) nem lehet kiváltani az embert a projektek menedzsmentjéből, bár egyes feladatok elvégzését a gépre lehet majd bízni. Ezen feladatok között olyan első hallásra meglepőek is felmerülnek, mint a projekt terjedelmének meghatározása vagy a projekt eredményének értékelése5.

Az általam ismert források egy szerintem lényeges szempontot kihagynak vizsgálataikból. A projektek egyedi vállalkozások, viszont az kérdés, hogy mennyire egyediek? A házépítés projekt, de a huszadik sorház felhúzása kevésbé kockázatos, mint az elsőé, mert a felgyülemlett tapasztalatokat hasznosítani lehet. Végső soron a mély tanulás módszere is azon áll vagy bukik, hogy elegendő adat áll-e rendelkezésre az ún. többrétegű neurális hálók tanítására. Ha nincs adat, akkor ez az út nem járható!

Úgy tűnik tehát, hogy a következő 5-10 évben az ipar 4.0 hatásai hatékonyabbá teszik a projektmenedzser munkáját, de ezek az embert csak részben tehetik feleslegessé, és csak ott, ahol korábban már elvégzett hasonló munkálatokról bőségesen állnak adatok rendelkezésre. A projektadatok pedig egyre szélesebb körben és részletesebben lesznek gyűjthetők, és ez a jótékony hatása mellett némi aggodalommal is eltölthetik az arra hajlamosokat, de azért projektmenedzsereknek egyelőre nincs oka csatlakozniuk a gépromboló ludditák táborához.

Klimkó Gábor

 

[1]Lásd Chui et al, (2016). Where machines could replace humans—and where they can’t (yet). McKinsey Quarterly, 2016, 7, lásd http://www.mckinsey.com/business-functions/digital-mckinsey/our-insights/where-machines-could-replace-humans-and-where-they-cant-yet/

[2] Frey, C. B., és Osborne, M. A. (2017). The future of employment: how susceptible are jobs to computerisation? Technological Forecasting and Social Change, 114, 254-280.

[3] Williams, R. (2016) Why Artificial Intelligence Will Replace Managers. https://www.psychologytoday.com/blog/wired-success/201611/why-artificial-intelligence-will-replace-managers

[4] Hosley, W. N. (1987). The application of artificial intelligence software to project management. Project Management Journal, 18(3), 73—75

[5] Levit, A. (2017) Can Machines Deep Learn Project Management?, http://www.quickbase.com/blog/can-machines-deep-learn-project-management-2 
 

“Elgondolkodtató egy szakmai baklövésről, vívódásról hallani, amit egy gyakorlott projektvezető követ el. Nem, nem a kárörvendés végett. Az ügy tanulsága miatt. Engem az is energiával tölt fel, ha meghallgatok pár történetet, kézzelfogható dolgot a projektmenedzsment világából. Legyen az bármilyen apró. A történeteknek ereje van. Ami miatt még szeretem őket, hogy emberközeliek, emlékezetesek és rólunk szólnak. Néha édes, de keserű. Mint a Tonik!
A PMSZ Tonik sorozat egy két hetente megjelenő írás, ami röviden, töményen fogalmaz meg eseteket a projektek világából. A középpontban az ember, a csapat és a projektvezetés áll. Nem a kemény módszertanokról szól. A való világot mutatja. Néhány perc alatt elolvasható történetek ezek, melyek frissítően hatnak a napi „robotban” és bízom benne, hogy tanulsággal is szolgálnak. Fogadjátok szeretettel írásaimat!”

Havi mustra – projektmenedzser a robotok korában

2017. május 02.

E havi bejegyzésünket egy mostanság felkapott, az „ipar 4.0” szlogen névvel illetett slágertéma ihlette, mely az emberi munka automaták (robotok) általi kiváltásának lehetőségét ígéri.

Köszöntöm a bejegyzés Olvasóit! E hónap bejegyzését az egyik mostanság felkapott, az „ipar 4.0” szlogen névvel illetett slágertéma ihlette.

A fogalom értelmezése szokás szerint nem egyértelmű,

• van, aki az internetre csatlakozó eszközök és tárgyak (Internet of Things, IoT) intelligens együttműködési képessége mögött rejlő automatizálási potenciálra, valamint az általuk mért és generált információözön feldolgozási lehetőségéből származó előnyökre utal;

• van, aki az információtechnológia és finommechanika együttes fejlesztésének eredményeképpen megjelenő új eszközök megjelenését és

• van, aki az ember által végzett tevékenységek a mesterséges intelligencia elmúlt évtizedbeli robbanásszerű fejlődése által lehetővé tett automatizálását érti alatta.

Mindegyik értelmezés közös jellemzője, hogy olyan emberi munka automaták (robotok) általi kiváltásának lehetőségét ígéri, ami korábban elképzelhetetlen volt.

Az ipar 4.0, mint jelenség vizsgálata során a közgazdászok a maguk sajátos látásmódjában egyes szakmák gyökeres átalakulását vagy akár eltűnését vizionálják 1,2. Gazdaságtörténeti hasonlattal élve, az első ipari forradalom után például a takácsmesterség, mint tömeges munka lényegében megszűnt. A negyedik ipari forradalom után pedig például várhatóan eltűnik a teherautó vezetés szakmája, egyes sajátos területektől eltekintve.

Természetszerűleg adódik a kérdés, hogy mi mire számíthatunk a saját szakmánkban? Lehetséges, hogy a nem is távoli jövőben robotok fognak helyettünk tervezni és követni projekteket? A fenti első értelmezés második része mögötti jelenség (az adatbonanza) bizonyosan befolyásolni fogja a munkánkat, pusztán azáltal, hogy a projektek előrehaladásának követéséhez több megbízható adat áll majd rendelkezésre. A tényleges idősoros munkavégzési adatokat bizonyosan pontosabban és szélesebb körben lehet majd rögzíteni, ami javíthatja az előrejelzéseket, de ettől még ránk, emberekre továbbra is szükség lesz.

Az igazi kérdés a mi esetünkben a mesterséges intelligencia alkalmazása a vezetés és szervezés világában. Ismét távolabbról és általánosabban vizsgálva ezt a kérdést3, Williams szerint a mesterséges intelligencia alkalmazása által a középvezetők száma csökkenni fog, munkájuk pedig megváltozik. A mi szakmánkra szűkítve a kérdést azt kellene vizsgálnunk, hogy konkrétan mely projektmenedzseri feladatok elvégzését lehet mesterséges intelligencia eszközökkel segíteni vagy kiváltani?

Meglepő (vagy nem meglepő) módon ez a kérdés már harminc éve terítékre került az alkalmazott technológia oldaláról kiindulva4. Hosley 1987-ben vizsgálta, hogy mely projektmenedzsment tevékenységek támogathatók szakértői rendszerrel. Állításainak egy részét az idő igazolta: a kockázatok előrejelzésében, nagy szervezetekben projektszemélyzet kiválasztásában valóban bevált ez a technológia; míg más esetekben a lehetőség beváltatlan ígéret maradt.

Hasonló megközelítést alkalmazott Levit, amikor a mesterséges intelligencia jelenlegi üdvöskéje, a „mély tanulás” (deep learning) technológiája alkalmazhatóságát elemezte. Levit arra a következtetésre jutott, hogy teljes egészében (egyelőre) nem lehet kiváltani az embert a projektek menedzsmentjéből, bár egyes feladatok elvégzését a gépre lehet majd bízni. Ezen feladatok között olyan első hallásra meglepőek is felmerülnek, mint a projekt terjedelmének meghatározása vagy a projekt eredményének értékelése5.

Az általam ismert források egy szerintem lényeges szempontot kihagynak vizsgálataikból. A projektek egyedi vállalkozások, viszont az kérdés, hogy mennyire egyediek? A házépítés projekt, de a huszadik sorház felhúzása kevésbé kockázatos, mint az elsőé, mert a felgyülemlett tapasztalatokat hasznosítani lehet. Végső soron a mély tanulás módszere is azon áll vagy bukik, hogy elegendő adat áll-e rendelkezésre az ún. többrétegű neurális hálók tanítására. Ha nincs adat, akkor ez az út nem járható!

Úgy tűnik tehát, hogy a következő 5-10 évben az ipar 4.0 hatásai hatékonyabbá teszik a projektmenedzser munkáját, de ezek az embert csak részben tehetik feleslegessé, és csak ott, ahol korábban már elvégzett hasonló munkálatokról bőségesen állnak adatok rendelkezésre. A projektadatok pedig egyre szélesebb körben és részletesebben lesznek gyűjthetők, és ez a jótékony hatása mellett némi aggodalommal is eltölthetik az arra hajlamosokat, de azért projektmenedzsereknek egyelőre nincs oka csatlakozniuk a gépromboló ludditák táborához.

Klimkó Gábor

 

[1]Lásd Chui et al, (2016). Where machines could replace humans—and where they can’t (yet). McKinsey Quarterly, 2016, 7, lásd http://www.mckinsey.com/business-functions/digital-mckinsey/our-insights/where-machines-could-replace-humans-and-where-they-cant-yet/

[2] Frey, C. B., és Osborne, M. A. (2017). The future of employment: how susceptible are jobs to computerisation? Technological Forecasting and Social Change, 114, 254-280.

[3] Williams, R. (2016) Why Artificial Intelligence Will Replace Managers. https://www.psychologytoday.com/blog/wired-success/201611/why-artificial-intelligence-will-replace-managers

[4] Hosley, W. N. (1987). The application of artificial intelligence software to project management. Project Management Journal, 18(3), 73—75

[5] Levit, A. (2017) Can Machines Deep Learn Project Management?, http://www.quickbase.com/blog/can-machines-deep-learn-project-management-2