Blog

Projektmenedzsment szakmai cikkek

PMSz Tonik - A feleslegessé vált háziasszony esete

2021. április 01.

Nincs para. Csak változz!

A konyhafelújítás kellős közepén vagyok. Szeretnénk egy jó, de olyan igazán jó konyhát felhúzni, tekintettel arra, hogy tényleg szinte minden nap főzünk és a gourmet falatokat sem vetjük meg. Ennek köszönhetően jobban megismertem a konyhai újdonságokat, új technikákat, digitalizációt… Imitt-amott csak tátottam a számat, hogy micsoda megoldások vannak már.

Azon kezdtem el agyalni, hogy vajon ez a high-level konyhatechnika nem tesz-e engem – mint háziasszonyt – „feleslegessé”.

Ma már nem származik abból hátrányom, ha nem tudom fejből a receptet (ott az Internet), nem gond, ha nem tudom a kenyérdagasztást manuálisan megcsinálni (ott a kenyérdagasztó és sütőgép egyben), és az sem fog problémát jelenteni, ha nem figyelek oda a rotyogó kajára, mert itt már minden tapadásmentes. Nem mondom, hogy elronthatatlan a dolog, de valóban sok segítséget kap egy háziasszony a főzéshez a modern technológiákkal. Akkor én most kevésbé vagyok fontos? Pótolható lettem? „A konyhai robotok elveszik a munkámat???” - kérdezhetném joggal.

De talán nincs mitől félnem, mert MÉG a fűszerezést én csinálom, a húst én irdalom, a répát én pucolom… de tény, hogy ma már máshogy főzünk, mint 20-40-100 évvel ezelőtt.

A másik felismerés, ami belém nyílalt az új trendeket figyelve, hogy tudom-e majd ezt a sok új kütyűt használni és alkalmazni. Új skilleket kell megtanulni, hogy jól be tudjam állítani a sütőt és telefonon tudjam vezérelni. Új recepteket tanulok, hogy a souse-vide halam jól sikerüljön… és az elején tuti, hogy egy csomó dolgot elrontok majd. Hibázok. Áááááá! Máshogyan kell tennem a dolgom az új konyhámban, mint azelőtt, de ettől még fontos vagyok, jó vagyok. Hiszek a fejlődésen.

Ezekkel az érzésekkel a szívében éli mindennapjait az a munkatárs is, akinek a területén egy digitalizációs, átszervezési projekt megkezdődik, vagy bevezetésre kerül egy új technológia. Az már személyiség kérdés, hogy ettől valaki rettegni fog, vagy örülni fog annak, hogy valami újat tanulhat. Egy biztos! Rá kell jönnie, hogy a régi munkáján, a megszokott rutinokon változtatnia kell.

Projektvezetőként feladatunk, hogy ezt is elmagyarázzuk a munkatársaknak, a projekt csapatnak. Ne félelmet keltsen az új megoldás, hanem lehetőséget, új módszerek megtanulását, hatékonyságot és egy más kultúrát hozzon a változás.

Borbényi Katalin, Év Projektmenedzsere Díj 1. helyezett, 2019.

Korábbi posztjainkat itt érheti el:

 

“Elgondolkodtató egy szakmai baklövésről, vívódásról hallani, amit egy gyakorlott projektvezető követ el. Nem, nem a kárörvendés végett. Az ügy tanulsága miatt. Engem az is energiával tölt fel, ha meghallgatok pár történetet, kézzelfogható dolgot a projektmenedzsment világából. Legyen az bármilyen apró. A történeteknek ereje van. Ami miatt még szeretem őket, hogy emberközeliek, emlékezetesek és rólunk szólnak. Néha édes, de keserű. Mint a Tonik!
A PMSZ Tonik sorozat egy két hetente megjelenő írás, ami röviden, töményen fogalmaz meg eseteket a projektek világából. A középpontban az ember, a csapat és a projektvezetés áll. Nem a kemény módszertanokról szól. A való világot mutatja. Néhány perc alatt elolvasható történetek ezek, melyek frissítően hatnak a napi „robotban” és bízom benne, hogy tanulsággal is szolgálnak. Fogadjátok szeretettel írásaimat!”

PMSz Tonik - A feleslegessé vált háziasszony esete

2021. április 01.

Nincs para. Csak változz!

A konyhafelújítás kellős közepén vagyok. Szeretnénk egy jó, de olyan igazán jó konyhát felhúzni, tekintettel arra, hogy tényleg szinte minden nap főzünk és a gourmet falatokat sem vetjük meg. Ennek köszönhetően jobban megismertem a konyhai újdonságokat, új technikákat, digitalizációt… Imitt-amott csak tátottam a számat, hogy micsoda megoldások vannak már.

Azon kezdtem el agyalni, hogy vajon ez a high-level konyhatechnika nem tesz-e engem – mint háziasszonyt – „feleslegessé”.

Ma már nem származik abból hátrányom, ha nem tudom fejből a receptet (ott az Internet), nem gond, ha nem tudom a kenyérdagasztást manuálisan megcsinálni (ott a kenyérdagasztó és sütőgép egyben), és az sem fog problémát jelenteni, ha nem figyelek oda a rotyogó kajára, mert itt már minden tapadásmentes. Nem mondom, hogy elronthatatlan a dolog, de valóban sok segítséget kap egy háziasszony a főzéshez a modern technológiákkal. Akkor én most kevésbé vagyok fontos? Pótolható lettem? „A konyhai robotok elveszik a munkámat???” - kérdezhetném joggal.

De talán nincs mitől félnem, mert MÉG a fűszerezést én csinálom, a húst én irdalom, a répát én pucolom… de tény, hogy ma már máshogy főzünk, mint 20-40-100 évvel ezelőtt.

A másik felismerés, ami belém nyílalt az új trendeket figyelve, hogy tudom-e majd ezt a sok új kütyűt használni és alkalmazni. Új skilleket kell megtanulni, hogy jól be tudjam állítani a sütőt és telefonon tudjam vezérelni. Új recepteket tanulok, hogy a souse-vide halam jól sikerüljön… és az elején tuti, hogy egy csomó dolgot elrontok majd. Hibázok. Áááááá! Máshogyan kell tennem a dolgom az új konyhámban, mint azelőtt, de ettől még fontos vagyok, jó vagyok. Hiszek a fejlődésen.

Ezekkel az érzésekkel a szívében éli mindennapjait az a munkatárs is, akinek a területén egy digitalizációs, átszervezési projekt megkezdődik, vagy bevezetésre kerül egy új technológia. Az már személyiség kérdés, hogy ettől valaki rettegni fog, vagy örülni fog annak, hogy valami újat tanulhat. Egy biztos! Rá kell jönnie, hogy a régi munkáján, a megszokott rutinokon változtatnia kell.

Projektvezetőként feladatunk, hogy ezt is elmagyarázzuk a munkatársaknak, a projekt csapatnak. Ne félelmet keltsen az új megoldás, hanem lehetőséget, új módszerek megtanulását, hatékonyságot és egy más kultúrát hozzon a változás.

Borbényi Katalin, Év Projektmenedzsere Díj 1. helyezett, 2019.

Korábbi posztjainkat itt érheti el: