A jogászok látókörében – főleg nagyobb volumenű feladatok esetében – újabban mind gyakrabban tűnik fel a projektmenedzsment módszertan. Magyarországon a jogi projektmenedzsment elterjedése azért is halad nehézkesen, mert a hazai ügyvédi irodák többsége igen kis létszámú, jellemzően egy - három fős, ahol a módszertan jelentős előnyei nem szembetűnőek. Azonban a közigazgatásban sok jogászcsapat dolgozik együtt, így nem is kérdéses a módszertan alkalmazhatósága.

A jogszabályok elő- és elkészítése rendszerint minisztériumokban történik: referensek, szeniorok, szakértők hada gyúrja párhuzamosan a szövegeket, mielőtt a végső változat megszületik. A minőség tekintetében szigorú elvárás a jogalkotási törvény és a jogszabályszerkesztési rendeletet betartása. De mi legyen a munkamódszer? Nincs állami receptkönyv, csak a jogterületért felelős tárca szmsz-e, amely a házon belüli közreműködőket, valamint a Kormány ügyrendje, ami a tárcaközi folyamatokat határozza meg.  

Miért gondolom, hogy ez a rendszeresen ismétlődő feladat lényegében egy projekt? Projektmódszertana is van, ismétlődik is, mégsem hívják projektnek. 

Legyen a jogalkotási terv a fazék. Mi kell bele a jogprojekt-leveshez? Jogalkotási mérföldkövek (vigyázz, nem kőleves készül!), fűszernek egy kis hatásvizsgálat, némi erőforrástervezés, hogy legyen, aki a hozzávalókat adja, aki keveri, aki ízesíti, aki kóstolja és felszolgálja. És kész is a jogszabály. Ahogyan korábbi, a Mustrában megjelent cikkemben vázoltam, maga a hatásvizsgálat is egy önálló projekt, amely részprojektje a jogalkotási projektnek. A receptkönyv itt nem a Horváth Ilona szakácskönyve, hanem a jogalkotási törvény, az elkészült étel pedig egy jogszabálymódosítás vagy egy új törvény lesz. 

A jogalkotási projekt is tervezésből, előkészítésből, végrehajtásból, lezárási szakaszból áll, és lényegében még az ún. ’lessons learned’ is megtörténik; bár a projekt értékelését formailag a jogalkotók (pl. egyes miniszterek, a kormány, az országgyűlés), de tartalmilag végső soron a jogalkalmazók, vagyis mi végezzük.

A jogalkotási folyamatot egy speciális szoftver támogatja, amely egyszerre nyújthat jogszabályszerkesztési és folyamatmenedzsment támogatást; az első betű leütésétől a kihirdetésig kíséri, keretezi magát a projektet.

Dacára annak, hogy a jogalkotásban jól felismerhetők a projektmenedzsment módszertani elemek, magát a jogalkotási folyamatot a jogalkotó mégsem tekinti projektnek; pedig lehetne ez az első, dedikáltan jogi projekt, ami megnyitná az utat a sajátos, jogi projektmenedzsment módszertanok kialakításához, amelyek egyes legaltech fejlesztéseknél már bevált jó gyakorlatok.

dr. Kántor Ákos 
kodifikációs szakjogász (LL.M)
PMSZ Közszolgálati Tagozat alapító tagja,
KRE egyetemi tanársegéd