Testvéri köszöntés

Az úgy van, hogy a fiatalabb testvér elbeszélésekből, legendákból tudja, mi volt az ő születése előtt, hogy aztán emlékezzen: a „báty” mindig volt, mindig vele volt. Szervezetek létrejöttekor nem feltétlenül kell, hogy így legyen, de esetünkben a hazai projektmenedzsment-közösségek formálódásának időszakát a Project Management Institute (PMI) helyi megalakulása, a saját születés előzményeit a sokféle esemény, nyüzsgés homályosítja el.

Messzi távlatokban, a 20 évvel ezelőtti eseményekre visszagondolva a PMSZ, a HTE TIPIK klub, események, fórumok és elvetélt PMI-létrehozási kezdeményezések kavarognak az emlékezetben, nem pontosan azonosítva, egyénítve a közösségi történéseket, hiszen közben a szakmai életben a nagy projektpályázatok, vesztések és nyerések, összeállások és bevonások, teljesítések és tanulások pezsgő éveiben dolgoztunk. A projektmenedzsment közösségi színterén munkaidő után nagy beszélgetések, viták zajlottak, sokszor a volt Postamúzeum helyiségében, az Andrássy út elején. Sőt alakultak összejövetelek a KFKI Tüzér utcai épületében meg konferenciák a Margitszigeten. Ezeken lényegében mindig ugyanaz a csapat lelkesült a fejlődő projektmenedzsment-tudásbázis, a szakmaiság iránt. S akkor még nem említettük a FŐVOSZ/IPMA kezdeményezéseket vagy a BME termeiben fel-fellángoló PMI-alakítási próbálkozásokat.

A múlt kavalkádjából azt a tiszta képet érdemes most élesíteni, ahol a PMSZ értő „bátyként” segítette az „öcs” születését.  Ez 2002-ben jött el, amikor úgy összeálltak a helyi PMI szervezetének a feltételei, hogy reálissá vált a megszervezése, a szükséges jóváhagyások megszerzése. Hasonló PMI mozgolódások indultak a szomszédos országokban, így a befogadási hajlandóság is megérett. Ráadásul összejött itthon egy erős, elkötelezett szervező csapat (alakulás: 2002. július 9.), megvolt a rugalmas és szakértő jogi támogatás. S az áttöréshez a Magyar Projektmenedzsment Szövetség vezetősége egy hatalmas elhatározással: saját tagjainak beléptetésével biztosította a szükséges kritikus tömeget.

Így – némi jogi, közigazgatási, értelmezési kacskaringó után – 2003-ban létrejött a PMI Budapest, Magyar Tagozat (végső PMI jóváhagyás: 2003. november 14.), amelynek alapítótagjait a Magyar Projektmenedzsment Szövetség akkori aktuális tagsága adta.  Álljon itt a lista 2002 decemberéből, hisz ez az ős PMSZ tagságra is emlékezik!

A tagságban levő átfedést a vezetőségekben, az elnökségekben tudatosan vállalt, közös vezetőkkel képeztük le. S így a testvérség, ahogy a családokban, közös növekedést, fejlődést is jelentett - vagy más szavakkal: kettőnk szimbiózisa egymást erősítő együttműködést hozott.

Egyrészt fiatalabb testvérként a PMI helyi csapata nem akarta másolni a korábbiakat: nem kellett még egy szakmai délután és elég volt a közös hírlevél, hisz a történések azonosak voltak, s mindenkit egyaránt érintettek. De új kezdeményezésként elindult a PMBOK magyarításának projektje, a hazai szakmai összefogás s 50 önkéntes nagyszerű munkája, amely a magyar projektkifejezés-gyűjtemény megalkotásával a professzionalizálódás új szintjét hozta el. Másrészt egymás inspirálása a közös értékek mentén olyan új megközelítéseket, „termékeket” hozott, mint a PMPub, a networking esemény előadás nélkül, vagy a Körkapcsolás, a mára branddé vált félnapos konferencia. Harmadrészt a példásan működő kapcsolat, az összehangolt vélemény katalizálta az együttműködést a többi projektmenedzsment-szerveződéssel is. Közössé vált a havi teadélután, s közös díjként újult meg az Év Projektmenedzsere kitüntetés, amelyet a valamennyi szervezetet magába tömörítő Tábla ítél oda évente a projektmenedzsment világnapján. Mindenképpen termékeny, gyümölcsöző és egymást előre vivő, támogató időszak volt – igazi családias légkörben.

Aztán, ahogy a felnőttkor eljön, szükséges és törvényszerű az elszakadás, eljön az önálló útra lépés ideje. Az önállósodás, a saját arc és élet kialakításának igénye a fokozatos szervezeti szétválasztással 2012-re hozta el a különélést.

A Magyar Projektmenedzsment Szövetség húsz évéből tehát tízet közösen, „egy fedél alatt” éltünk át. S ahogy a jó családokban is van, az elköltözés után is megmarad a közös gyökér, ott vannak a közös értékek, egymás tisztelete, értékelése – nálunk is megmaradt az egymásra figyelés, a rendszeres egyeztetés, az időzítések összehangolása, a más típusú események bevezetése (angol nyelvű PMPub és Art of Projects), de a rendezvények kölcsönös támogatása, témával, előadóval, részvevőkkel, befizetéssel is.

S a születésnapokon összejön a család, tiszta szívvel örülve, köszöntve az ünnepeltet.  Ahogy most is, a kerek évfordulón.

Elrepült a 20 év – együtt és külön, ünnepekben és mindennapokban. Isten éltessen, kedves Testvér, további sikeres éveket! S maradjon meg a bajtársi együttműködés!

Szalay Imre, PMP
PMI Budapest, Magyar Tagozat elnöke