Mitől leszünk jobb projektvezetők egy olyan világban, amely folyamatosan átírja a munkánkat? 

Az október 15-i Körkapcsolás konferenciáján több mint 450 projektmenedzsment szakember vett részt, akik fontosnak tartják, hogy a napi feladatokból időnként kitekintve mások tapasztalataiból is tanuljanak.

Az előadásokon és a workshopokon sokféle nézőpontból vizsgáltuk, mi történik most a munkaerőpiacon és a projektmenedzsmentben. A bizalom, a tanulás, a kiválasztás és a technológia kérdései egymás mellé kerültek, és megmutatták, mennyire összefüggenek.

A rendszeres AI-használat mellől sokszor hiányzik a szervezeti támogatás. Az AI Comfort Index bemutatott, nem reprezentatív, elsősorban fehérgalléros közegben végzett kutatásában a válaszadók 89 százaléka legalább hetente használta az AI-t munkájában, de csak 21 százalékuk kapott munkáltatói AI-képzést. Az eredményekről Orosz Györgyi (Hősök Tere Company), Bodor Ádám (Cubix) és Dr. Szvetelszky Zsuzsanna (Hősök Tere Alapítvány) beszélgetett. Különösen elgondolkodtató, hogy 42 százalékuk könnyebben oszt meg félkész gondolatot vagy bizonytalan információt az AI-jal, mint egy kollégával. Érthető, hogy a gép előtt könnyebb kérdezni. De mi történik azokkal a beszélgetésekkel, amelyekből korábban közös ötlet, megértés és bizalom született? És ki ellenőrzi az eredményt, ha a munkatárs AI-jal készíti az anyagot, a vezető pedig AI-jal összefoglaltatva küldi tovább? 

Az eszköz és az első tréning után is elakadhat az AI-bevezetés. Merkl Gabriella és Fignár László, a KPMG szakértői azt is megmutatták, milyen hétköznapi bizonytalanságok tartják vissza a munkatársakat: melyik fájlt szabad feltölteniük az AI-eszközbe, mire használhatják az elkészült szöveget, és mit kell ellenőrizniük, mielőtt továbbküldik. Érthető válaszok és egyértelmű keretek nélkül nehéz magabiztosan beépíteni az új eszközt a napi munkába. Nem szabad alábecsülni a kis lépések és a következetesen gyakorolt szokások szerepét. Az egyik elhangzott példa egy egyszerű reggeli rutin volt: az AI az e-mailek és a naptár alapján öt pontban összefoglalja a napi teendőket, a munkatárs pedig ellenőrzi a javaslatot, és maga dönt a sorrendről. A kis lépés itt egy visszatérő feladat, amelyen naponta gyakorolhatjuk az AI használatát. Mindenkinek meg kell találnia, hol segít az AI a saját szakmai munkájában. A következő lehetőségek pedig ott nyílnak meg, ahol együtt vizsgáljuk azokat a folyamatokat, melyekben több kolléga is részt vesz. Projektvezetőként különösen fontos kérdés, hogy az így felszabaduló időből végül milyen érték születik.

A képzés értéke a napi munkában válik láthatóvá. Dénes Róbert, a Bosch szakembere ezt közönséggyakorlattal tette kézzelfoghatóvá. Először azok maradtak állva, akik jártak képzésen, majd akik emlékeztek a tanultakra, végül akik alkalmazták is őket. Ahogy szűkült a kör, egyre erősebb lett a kérdés: mennyi jut el a képzési teremből a napi munkáig? A javasolt megközelítés – kis tudáselem, kipróbálás, visszajelzés, újabb próbálkozás – jól használható kapaszkodó.

Egy állásinterjún kifejezetten ösztönözhetjük az AI használatát. Takács Levente, a Mito szakembere erre hozott izgalmas példát. Az „organised chaos”, vagyis a rendezett káosz próbafeladatában a jelölt levelekből, dokumentumokból és táblázatokból értelmezi a helyzetet, szándékos ellentmondásokat is feloldva, AI segítségével. Az értékeléskor aztán láthatóvá válik a gondolkodása: mit vett észre, mit ellenőrzött, és miért azt a megoldást választotta. Ez igencsak hasonlít a projektvezetés hétköznapjaira. Ritkán dolgozunk tökéletesen rendezett információkkal; a tisztázás képessége és a szakmai ítélőképesség továbbra is meghatározó.

Kilenc hónap helyett hét hét alatt készült el az a kórházi gépészeti kivitelezés, amelyről Cserkuthy András, a GLT Delta ügyvezetője beszámolt. A háttérben 3D-felmérés, részletes modellezés, előregyártás és gondos szervezés állt. Figyelemreméltó, hogy a helyszíni kivitelezésben dolgozó, a szerelési munkát irányító szakemberek, vagyis a vezetőszerelők tapasztalatait rendszeresen visszaépítik a tervezésbe. Ők tudják például, hogy egy alkatrész valóban elfér-e és összeszerelhető-e úgy, ahogyan a rajzon szerepel. A bemutatott gyakorlatban kéthetente egyeztetnek a terveket készítő kollégákkal, és jelzik, min kell változtatni. Érdemes a saját környezetünkben is megvizsgálni, hogy mennyire jut vissza a döntéshozókhoz azok tudása, akik naponta megvalósítják az elképzeléseket, és mennyire alakítja a döntéseket.

Az elemzésből döntésnek, majd megvalósításnak kell következnie, hogy üzleti érték szülessen. Horváth Erzsébet, a DKF szakembere ezt hangsúlyozva mutatta be a szuperszámítástechnikát üzleti időgépként. Gyorsabb szimulációk és több kipróbálható változat segítheti a fejlesztést.

A konferencia egyik legfontosabb tanulsága: a jövő projektjeinek sikerét nem csupán a technológia, hanem az alkalmazkodó, együttműködő és folyamatosan fejlődő közösségek határozzák meg. 

Köszönjük az inspiráló előadásokat, a gondolatébresztő beszélgetéseket és az aktív részvételt. Találkozzunk a következő Körkapcsoláson!

A rendezvény főtámogatója a Bosch Magyarország volt.

Arany fokozatú támogató

Ezüst fokozatú támogatók

Bronz fokozatú támogatók

Médiatámogató