A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFI Hivatal) idén ünnepli fennállásának 10 éves évfordulóját. Ebből az alkalomból a hivatal, szoros együttműködésben a Magyar Projektmenedzsment Szövetséggel, négy részes konferenciasorozatot szervez a vállalati innováció eredményeinek, a tudományos eredmények piacra vitelének, az innováció-finanszírozás új útjainak és az innovációs ökoszisztémában rejlő szinergiák hatékony kihasználásának áttekintésére. Az első rendezvényt, amelyen az innovációban – többek közt az NKFI Hivatal támogatásainak is köszönhetően – sikeres vállalkozásoké volt a főszerep, a közelmúltban tartották meg Budapesten.

Egy évtizede, 2015-ben jött létre a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFI Hivatal), amely egy nagyszabású, négyrészes konferenciasorozattal ünnepli meg a kerek évfordulót. A rendezvénysorozat célja nem csupán a múlt évtized eredményeinek méltatása, hanem a következő évtized innovációs lehetőségeinek feltérképezése a hazai kutatási, fejlesztési és innovációs (KFI) ökoszisztéma kulcsszereplőinek összefogása révén. Az első esemény fókuszában a vállalkozások innovációs potenciáljának erősítése állt, bemutatva, miként segítette az NKFI Hivatal támogatása a hazai cégeket versenyképesebb technológiák és termékek fejlesztésében, valamint a munkahelyteremtésben. A konferenciát az NKFI Hivatal és a Magyar Projektmenedzsment Szövetség (PMSZ) szoros együttműködésben szervezte, további szakmai partnereik pedig a Magyar Innovációs Szövetség, a Nemzeti Innovációs Ügynökség, a Stradamus Zrt., a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala és a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat volt.

A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFI Hivatal) fennállásának tízéves évfordulója alkalmából rendezett konferenciasorozat második eseményét május 29-én délután tartották a megújult Városliget egyik szimbolikus helyszínén, az impozáns Néprajzi Múzeumban. A széksorok zsúfolásig megteltek kutatókkal, egyetemi szakemberekkel, üzleti és kormányzati döntéshozókkal, akik a kutatási eredmények piacra vitelének legaktuálisabb kérdéseit vitatták meg.

Paradigmaváltás a magyar kutatás-fejlesztésben

A konferenciát dr. Domokos Péter, a Kutatási Kiválósági Tanács elnöke, az MTA és az Academia Europaea tagja nyitotta meg. Köszöntőbeszédében arra a központi kérdésre kereste a választ, hogy a kiválósági alapú tudományból hogyan válhat valódi innováció. „A kutatókat eredendően a kíváncsiság hajtja, a minket körülvevő világ megértésének vágya, ugyanakkor el kell fogadniuk azt a közösségi igényt, hogy ezt a kíváncsiságot össze kell hangolni gazdasági és a társadalmi hatással” – fogalmazott a magát elsősorban kutatónak valló elnök.

Kiemelte, hogy az elmúlt évtizedben az NKFI Hivatal jelentős szemléletváltást indított el az ökoszisztémában. Az alapkutatások finanszírozási háttér is számottevően erősödött: a korábbi 12, majd 19 milliárd forint után idén már 40 milliárd forint jut kutatói kezdeményezésű, kiválósági kutatások támogatására az NKKP programban, ugyanakkor ennek keretében a kutatói erőforrások és a laboratóriumi fejlesztések jelentik a fő célkitűzést. 
Támogatni kell azokat a kutatási irányokat és projekteket, amelyekben a tudományos munka nem önmagáért, nem pusztán az eredmények közléséért van, hanem a kiválóság és az innovációs potenciál egyaránt benne van – tette hozzá Domokos Péter.
 

Publikációtól a piacig – új szemlélet szükséges

Dr. Szalay Zsolt, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépjárműtechnológia Tanszékének vezetője a köszöntő gondolatokra szervesen ráépülő előadásában az egyetemi kutatástól az ipari hasznosulásig vezető út kihívásaira fókuszált. Beszédében mindenekelőtt kiemelte, hogy korábban az egyetemi világban évtizedekig a publikáláson volt a hangsúly. Bár a publikálás valóban fontos, tudatosítani kell a kutatókban, hogy ezzel még nem ér véget a kutatás. A teljesítmény mérhetősége kiemelkedően fontos, és bár a különböző nívós folyóiratokban megjelenő publikációk száma és idézettsége objektív mérce, közel sem csak ezekben a mutatókban kell gondolkodni, hanem konkrét, sikeres projektekben és az elérhető üzleti és/vagy társadalmi hatásban.

Szalay Zsolt nemzetközi példákat hozott a technológiai transzfer sikeres működésére. Szingapúr, Izrael, Svédország, az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság tapasztalatai is azt mutatják, hogy ezek az országok, tudományos „gravitációs pontokként” hatékonyan működtetik az innovációs ökoszisztémájukat. Izrael vízgazdálkodási kutatásait emelte ki példaként, ahogyan a száraz, sivatagos országban a szennyvizek 80-90 százalékát újrahasznosítják, vagy Szingapúr önvezető autós kutatásait, amelyek kifejezetten a városi buszközlekedés problémáját célozzák meg a helyi sofőrhiány kezelésére. Az előadó az egyetemek generációs fejlődéséről is beszélt. Az első generációs egyetemek tudást adtak át, a második generációsok a kutatásra fókuszáltak, míg a harmadik generációs felsőoktatási intézmények már vállalkozói típusúak, és szorosan együttműködnek az iparvállalatokkal.

Egy konkrét siker a KEPsoft  

Dr. Fleiner Rita, a KEPsoft Klinikai és Tudományos Bizottságának tagja, az Óbudai Egyetem intézetigazgatója a KEPsoft nevű fejlesztést mutatta be, amely európai vesecsere-programok szoftveres támogatását végzi. Ez a projekt kiváló példája annak, hogyan lehet egy kutatási eredményből társadalmilag hasznos és üzletileg is fenntartható megoldást létrehozni. A fejlesztés 2016 óta folyik, eddig három európai uniós pályázat támogatását nyerte el, és mára a gyakorlati alkalmazás fázisába jutott.

A technológiai transzfer központok (TTC-k) szerepe

Barabás Réka, a Nemzeti Innovációs Ügynökség tudáshasznosítási igazgatója és Dósa Gábor, a győri Uni Inno Zrt. elnök-vezérigazgatója, a Széchenyi István Egyetem Felsőoktatási és Ipari Együttműködési Központjának vezetője közös előadásban világította meg a technológiaitranszfer-cégek működését. Központi témájuk a szemléletváltás fontossága volt, kiemelve, hogy ez egy több mint két évtizedes tanulási folyamat eredménye.
Felelevenítették, hogy 2014 óta folyik az a szisztematikus munka, amelynek eredményeként mára sikeres technológiaitranszfer-centrumok és -projektek működnek. A Széchenyi István Egyetemen például a 2021-ben létrehozott TTC-nek köszönhetően már 54 szellemi alkotás és iparjogvédelmi bejelentést történt. Ilyen piaci szemléletet tükröző TTC-k már többek közt a Debreceni Egyetem, az Óbudai Egyetem, a Semmelweis Egyetem és a Szegedi Tudományegyetem, legújabban pedig a Pécsi Tudományegyetem berkein belül is elindultak – eddig összesen 16 magyarországi egyetem vágott bele hasonló kezdeményezésbe.

Az előadók szerint az innovációról tudni kell, hogy statisztikailag 100 projektből egynél kevesebb válik kirobbanó sikerré, és 8-9 képes vállalkozásként működni. Tehát a projektek 90 százaléka elveszik, elbukik. Éppen ezért olyan szakembereket kell a kutatók mellé állítani, akik értenek ahhoz, hogyan kell egy kutatási eredményt termékesíteni, szolgáltatássá formálni vagy más módon eljuttatni a piacra. Ebbe a folyamatba természetesen a fejlesztő szakembereket is be kell vonni, a TTC-knek velük együttműködve, őket segítve kell működniük. Azaz itt alapvető az olyan vezetők kiválasztása, akiknek van piaci gyakorlatuk, és lehetőleg dolgoztak már innovációk nemzetközi hasznosításában.

Kerekasztal: kultúraváltás és nemzetközi kihívások

A konferenciát záró kerekasztal-beszélgetés résztvevőit Boros Áron, a Magyar Projektmenedzsment Szövetség elnökhelyettese köszöntötte, aki rövid előadásban mutatta be az általa képviselt szervezetet. 
Az eszmecserét dr. Tóth Bence, az NKFI Hivatal tudományos főtitkára moderálta. A panel résztvevői voltak: dr. Lábody Péter (Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala), Ujhegyi András (SZTE TTC Zrt.), dr. Alexy Márta (Birdwatcher Zrt.), dr. Legeza Örs (HUN-REN Wigner Fizikai Kutatóközpont) és dr. Bódis Tamás (CoReLog Kft.). A szakemberek egyetértettek: úgy kell a kutatók felé közelíteni, hogy az üzleti hasznosítás ne súlyos elvárásként és kényszerként, hanem a siker lehetőségeként jelenjen meg a stratégiákban. Dr. Legeza Örs, a HUN-REN Wigner Fizikai Kutatóközpont tudományos tanácsadója, aki emellett cégvezető és nemzetközi projektekben is tanácsadó, konkrét példát hozott: egy alapkutatásként indult, lassan három évtizede folyó mesterségesintelligencia-kutatás mára odáig jutott, hogy az Nvidia, az AMD és a Google óriáscégekkel tárgyalnak az eredmények hasznosításáról. A beszélgetés más résztvevői is hangsúlyozták, hogy az alapkutatások nélkül nincs új technológia, nincs exponenciálisan növekvő alkalmazott kutatás. Az alapkutatás tehát mindennek a kiindulópontja, a kérdés csak a helyes arányok megtalálása. A publikációs nyomás helyett egy hasznosulásvezérelt, többlépcsős evolúciós folyamatban kell eljutni oda, hogy a kutatások eredményei sikerrel piacra vihetők legyenek.

Amerika vs. Európa: az agyelszívás ma is erős

Az eszmecsere során szóba került a brain drain, azaz az agyelszívás problémája. Ez közel sem csak magyar vagy kelet-európai regionális probléma, hanem egész Európa küzd vele. Még Angliában vagy Hollandiában is tapasztalható, hogy az amerikai piac, az amerikai kockázati tőke igyekszik elszívni a valóban erős, jól piacosítható alkalmazott kutatásokat, kiemelkedő lehetőségekkel csábít kutatókat a startupokba, de az amerikai egyetemekre vagy nemzetközi vállalatokba is erős a kutatói áramlás.

A TTC-k biztonságot és kiszámíthatóságot adnak az egyetemi spin-offoknak

A konferencia összegzéseként a kerekasztal-résztvevők kiemelték, hogy az egyetemek által alapított TTC-k a tőkebefektetőknél sokszor erősebb biztonságot és kiszámíthatóságot adnak, és így a kutatóknak sem kell egyedül szembenézniük a piacosítás kihívásaival. Az egyetemi központok ugyanis négy-öt fős dedikált csapatokkal segítenek a piacra vitelben, cégalapításban, a helyszín biztosításában és egyéb technikai kérdésekben. Különösen olyankor jön ez jól, amikor egy-egy nagy vevővel, potenciális befektetővel kell tárgyalni, mert a szakmai együttműködő partnerek szemében sokat számít, ha egy induló innovatív cég mögött ott van az egyetem kutatói potenciálja, gazdasági ereje, támogatása. Ebben a konstrukcióban tehát mindenki jól jár. Az egyetem részesedhet a kutatás sikeréből, a kutatók stabilabb hátteret és jobb tárgyalási pozíciót kapnak, miközben a tőkebefektetők jelentősen csökkenthetik a kockázataikat. Mi több, a felsőoktatási háttér révén már a legelső fázisban is könnyebben validálhatják befektetési döntéseiket.

Az NKFI Hivatal jubileumi konferenciasorozatának második eseménye egyértelmű üzenetet közvetített: a kutatási eredmények piacra vitele – egy kutatás útja a tervezőasztaltól a tárgyalóasztalig – kizárólag együttműködéssel, megfelelő intézményi háttérrel és szemléletváltással valósítható meg sikeresen.