A projekt-előkészítő meeting hamarosan kezdődik. Valószínűleg én leszek a projekt PM-e. Vagyis nyilvánvalóan, hiszen azért hívtak meg a megbeszélésre. Nincs jó érzésem ezzel az egésszel kapcsolatban. Nem teljesen illik a szakmai profilomba, és elég bonyolultnak is tűnik… 

Már fél órája tart a meeting. Elég intenzív, és látszik, hogy fontos projektről van szó. A roadmap feszes, a büdzsé szűkös, a scope óriási. Nem tudom elnyomni magamban a feszítő érzést, hogy alig értem az egészet. Nem látom át, hogyan épülnek fel a scopeitemek, miért azok a mérföldkövek, amik, és hogy miért pont én lettem erre delegálva. 
Jobban mondva értem. A vezetőm már rám mer bízni egy ilyen nagy projektet. De akkor nem mutathatok gyengeséget, hiszen itt ül mellettem. Értenem kell — még akkor is, ha valójában nem értem. 

A solution architect is bólogat, a business analyst is érti,  jó kommentjei vannak. Mindegy, nem fogok kérdezni, majd valahogy kimozgom. Egy projektmenedzsernek mindent tudnia kell, mindenki ezt gondolja, hiszen ő a projekt vezetője. A meeting végén pedig elhangzik az ominózus kérdés: 
„Mindenki ért mindent? Bárkinek, bármi kérdés?” 

Nyelek egyet… egyáltalán nem látom át az egész feladatot. Majdnem teljesen vakon repülök. De itt már nem mondhatom azt, hogy menjünk át újra az egészen — az elején kellett volna kérdeznem. Valahogy majd csak megoldom… 

„Szuper, akkor indulhat a projekt. Ha bármi kérdésetek van a továbbiakban, a projektmenedzsert tudjátok keresni.” 

Bárcsak jeleztem volna az elején, hogy nem értem… 
Bárcsak kérdeztem volna. 

Ismerős a szituáció? 

Gyengének és bizonytalannak mutatni magad a munkatársaid előtt, ha valamit nem értesz? Kérdezni, amikor mindenki más érteni látszik, csak Te nem? Ezek valóban nem kellemes helyzetek. De biztos vagyok benne, hogy a kedves projektmenedzser kolléga hallotta már a mondást: „nincs buta kérdés.” 
Én személy szerint sokszor használom ezt bátorításként, amikor látom, hogy valaki őrlődik. Fontos felismerni, hogy a kérdezés nem gyengeséget, hanem professzionalizmust jelent. Azt jelzi, hogy pontosan szeretnénk megérteni a feladatot és a célt. És igen, lehet, hogy nem elég egy kérdés, többre van szükség. Lehet, hogy azt is el kell magyarázni, miért kérdezünk, de ez rendben van. Addig kérdezni, amíg el nem múlik a bizonytalanság, nem a gyengeség, hanem a profizmus egyik legerősebb jele. 

Javorek Dávid
projektmenedzser