Köszöntöm az Olvasót! Elérhető a Project Management Institute Agile Practice Guide (Project Management Institute (2017). Agile Practice Guide) című kiadványának magyar fordítása, „Agilis gyakorlati útmutató” címmel, az Akadémiai Kiadó Zrt. gondozásában. Az eredeti könyvet a PMI szakemberei az Agile Alliance tagjaival együtt alkották meg, és ennek megfelelően, bár a PMBOK legfrissebb kiadásával együtt jelentették meg, viszonylag sok szoftverfejlesztéshez köthető gondolatot tartalmaz.

Az agilis szóról bátran állíthatjuk, hogy manapság újra lázban tartja magyar szakmai közéletet, felkapott téma (további hivatkozások a cikk alján), holott már közel tíz éve ezelőtt is terítéken volt. Talán azért került újra az érdeklődés fókuszába az agilis megközelítés, mert a fogalom használata túllépett a projektmenedzsment és a szoftverfejlesztés területén. Ma Magyarországon több nagyvállalatnál folyik „agilis átalakulás”, így nagyobb lett a tét, azzal együtt, hogy megjelentek az ironizáló kritikai észrevételek (Tanács, L. (2019)  Az Öreg Király és az Agilis Transzformáció) is.

Az útmutató neve többet sejtet, mint amit ad, tartalmára ugyanis meglehetősen rányomja a bélyegét az, hogy az alkotók egy része a szoftverfejlesztés világából érkezett. A tartalomjegyzék mintaszerű: a fogalmakat ismertető bevezetés után az alkalmas életciklus-kiválasztását taglaló, majd az agilisnak nevezett környezet létrehozását leíró és az abban a projekttől elvárt eredménytermékeket előállító („leszállító”, delivery) folyamatot leíró fejezetek sorjáznak. Az útmutató tartalmi részét a projekt agilitás szervezeti megfontolásaival (organizational considerations for project agility) foglalkozó rész zárja.

A fogalmi bevezetésben a szerzők az agilis kiáltványtól indulnak, holott az agilis szemlélet gyökerei jóval korábbiak és máshol erednek (Klimkó, G. (2014). Az agilis szemlélet első két évtizede. Vezetéstudomány, 45(7-8), 86-96.). Ez talán nem akkora gond, hiszen az előzmények csak szőrszálhasogató múltba nézők számára érdekesek, hanem a későbbiek során a használt terminológia leszűkítő jellegű lesz. A projektmenedzsmentben használt követelmény (requirement) helyett a funkció (itt: feature) kifejezést használják, amit aztán az koronáz meg, amikor a funkcióból felhasználói történet (user story) lesz. Ez utóbbi már egyértelműen a szoftverfejlesztők világához tartozik. Némileg enyhíti a fentieket, hogy a szerzők a példáikban helyenként törekszenek más területről (pl. építőipar) vett példákkal is illusztrálni a mondanivalójukat, de azért csak kilóg a lóláb.

Az alkalmas életciklus kiválasztásához Ralph D. Stacey szervezetelméletben használt általános modelljét használják az útmutatóban. Stacey a szervezeteket komplex adaptív rendszerként fogta fel, ahol a döntéshozatal és a kontrol mikéntjét a környezeti tényezőktől függően kell megválasztani. A Stacey-mátrix dimenziói az elérendő célban rejlő, illetve az elérés mód mikéntjében rejlő bizonytalanság – pontosan ezt a koordináta-rendszert használja Wysocky is a projekt-életciklusok tipizálásában (Wysocki, R. K. (2011). Effective project management: traditional, agile, extreme. John Wiley & Sons).

Az útmutató négyféle életciklust különböztet meg,

• a prediktív életciklust, amikor a tervezés jelentős része a projekt indításakor lezajlik, majd a terve végrehajtásra kerül. Ez lényegében szekvenciális folyamat.
• az iteratív („ismétlődő”) életciklust, amiben vissza lehet térni egy befejezetlen (rész)munkára, és azt jobbítani lehet, illetve be lehet fejezni;
• az Inkrementális („fokozatos”) életciklust, ahol olyan eredménytermékeket lehet előállítani, melyeket az ügyfél akár azonnal használhat és
• az agilisnak nevezet életciklust, ami egyben iteratív és inkrementális is.

Az életciklusokat a követelmények, tevékenységek, leszállítás és cél szempontjai alapján különítik el (ez kicsit más, mint Wysocky megközelítése). Az útmutató utal arra (példával is), hogy a gyakorlatban előfordulhat, hogy a fenti életciklusok-típusok kombinációjára van szükség, ezt hibrid életciklusnak nevezik, sőt, az agilis és a prediktív megközelítés egyidejű alkalmazását is lehetségesnek vélik (kombinált életciklus).

Az útmutató hangsúlyozza a megfelelő szemlélet („gondolkodás”, agile mindset) fontosságát a leszállítandók (eredménytermék) előállítása, pontosabban az előállítás menedzselése során. Ebben a részben Greenleaf „szolgáló vezető” (az útmutató szerint: „támogató vezető”, servant leadership) modelljére támaszkodnak. Greenleaf modellje nekem némiképp idealizáltnak tűnik és szerintem lehet olyan feladat, ahol ez a szerepfelfogás nem feltétlenül vezet eredményre (pl. építőipar); viszont az innovatív feladatok, mint amilyen a szoftverfejlesztés, esetében valóban hatékony lehet. Megjelenik az „önmenedzselő” csapat gondolata, annak részletezése nélkül, hogy ez miként valósulhat meg a gyakorlatban. Három szerepet különböztetnek a csapatban, úgymint („keresztfunkcionális”) csapattag (cross-functional team member), termékgazda (product owner) és csapatmoderátor (team facilitator). Foglalkoznak a „csapatok munkaterületének” (team workspace) kérdésével.

Az útmutató felsorol és röviden ismertet néhány agilisnak nevezett „gyakorlatot” (munkamódszert, agile practice) is, amelyek többé-kevésbé a Scrum útmutatóban szereplő eljárásokat (visszatekintés, /retrospective/, napi standup (sic!), iterációalapú agilis tervezés /sprint/, hátraléklista /backlog/ stb.) takarják. Értékes rész az „Agilis projektkihívások megoldása” alfejezet, melyben az útmutató szerzői javaslatokat adnak egy agilis projekt lebonyolítása során bekövetkező problémák kezelésére, de azért nagy mélységeket ne várjon senki. Hasonlóan jó a projekttel kapcsolatos mérésekről írt alfejezet is, ahol azért több konkrétum használata lett volna szerencsés. Az útmutatót a szervezeti megfontolásokról (organizational considerations) szóló fejezet zárja, amelyekről én most nem lebbentem fel a fátylat. Akit érdekel, olvassa el maga!

Az Agilis gyakorlati útmutató hiánypótló mű, ami azért küzd gyermekbetegségekkel, a fanyalgó kritikus bőven talál kötözködni valót. Az angol eredeti nyelvezete sem könnyű, a magyar fordítás elkészítése így különösen komoly kihívás volt, aminek többé kevésbé sikerült eleget tenni. Ezzel együtt is az Agilis gyakorlati útmutatót kötelező olvasmánynak tartom a gyakorló projektmenedzserek számára, legalább azért, mert gondolkodásra ösztönöz, és helyenként vitára provokál.

Klimkó Gábor

További hivatkozások:

https://www.pmsz.hu/rendezvenyek/pmsz-sajat-esemenyei/30-korkapcsolas-428
https://www.hte.hu/fooldal/-/esemeny/4586109/agilis-modszertanok-a-gyakorlatban-szamitastechnikai-szakosztaly
https://mfor.hu/cikkek/projektmenedzsment/40-pm-muhely--kiss-olga--peuker-gabriella--mit-jelent-az-agilitas-az-ember--az-egyen-vagy-a-csapat--oldalarol-.html

Kép forrása: PickPik