Hiszek az emberi kapcsolatokban. Hiszek a szemkontaktusban. Hiszek a személyes megbeszélések erejében. Ezt szögezzük le. Két hét karanténra „ítélve” és a home office világába csöppenve viszont máshogy kezdtem el berendezkedni és meglepő dolgokra lettem figyelmes.

Karantén időszakom első napján – mint mindig - tele volt a naptáram megbeszéléssel, mint azelőtt. Pár dolog azonban változott. Én kényelmes itthoni ruhában (szigorúan nem pizsamában) és kávét szürcsölve ültem le a gépem elé 8 óra magasságában. Eleve megspóroltam a sminkelés, a ruhaválogatás és az utazási nehézséget, így legalább fél órával hamarabb huppantam a gép elé. És már indult is a munkanap.

Skype videó hívás, messenger üzenet, phone call… a megbeszélések csak úgy pörögtek, és haladtunk. A 3 órás online oktatás is jól sikerült. Nem maradtam le semmiről és mindennek ugyanúgy részese lehettem.

Nyilván az elején még ment a „bénázás”. Hol is van a hang? Hogy is kapcsolom be/ ki a kamerát? Merre is van a megosztás gomb? Miért nem látom a megosztott anyagot? De három megbeszélés elég volt, hogy rutinná váljon az, ami egyébként ma már amúgy is az életünk része: a digitális, kommunikációt támogató eszközök rendszeres, mindennapi használata. És még nyilván ezernyi kommunikációs eszköz és innovációs lehetőség van előttünk, amit sosem próbáltunk. Talán érdemes lenne.

Észrevettem azt is, hogy a megbeszélések pörgősebbek, rövidebbek, senki nem akarja a saját hangját feleslegesen hallani (amúgy sem persze :)). Vagyis időt és energiát spórolunk.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy életem végéig a dolgozószobában akarok ülni és kütyük segítségével szeretnék vezetni projekteket. Nyilván nem menne és nem is ez a cél. Arról viszont meggyőződtem, hogy pár nap vagy pár hét teljesen jól menedzselhető távolról is a megváltozott világ, és még pozitív hatása is van a sokszor emlegetett míting-kultúránkra.

Használjátok ki Ti is a technológia által nyújtott lehetőségeket, és ne féljetek változtatni azon, amit megszoktatok. A változás Veletek kezdődik!

Borbényi Katalin