Cserna József negyedik ciklusát tölti a Magyar Projektmenedzsment Szövetség elnökeként. Most az elmúlt két évtizedre tekint vissza, és azt mondja: tele van tervekkel a jövőre nézve.

2005, 2009, 2012 után 2015-ben ismét elnökké választották. Kezdjük egy provokatív kérdéssel: hogy bírja?
Mindig találunk új kihívásokat, ezért azt gondolom, jól. Látom, hova lehetne tovább fejlődni, az eddigi eredményekre építkezve, és tudom, hogy ehhez hozzá tudok járulni.

Mondok még egy dátumot: 2002. december 18.
Ekkor választottak meg a PMI Budapest Magyar Tagozat programokért felelős alelnöki pozíciójába. A PMI Budapest Magyar Tagozat indításánál a Magyar Projektmenedzsment Szövetség bábáskodott. Az első időszakban nem láttuk értelmét, hogy megosszuk az erőinket – ehelyett koncentráltan próbáltuk a projektmenedzsment-szakmát felvirágoztatni. A PMSZ és PMI elnökségekben átfedések voltak, a feladatokat igyekeztünk szakma- vagy területspecifikusan elosztani. Végül a PMI-ban nekem a rendezvények, illetve az ezekkel kapcsolatos teendők jutottak. Érdekes, hogy hasonlóan a PMSZ-hez, ahol a rendezvényekért felelős elnökségi tag voltam, vezettünk be újdonságokat: először évente egyszer, később két alkalommal, tavasszal és ősszel rendeztük meg a Körkapcsolás szakmai konferenciát.

A szakmában több jelentős változás következett be az elmúlt 20 évben, a szervezet is rengeteget változott. Elnökök, elnökségi ciklusok váltották egymást. Beszélhetünk korszakokról?
Az elmúlt két évtizedben felgyorsultak a projektmenedzsment-szakmát meghatározó tendenciák, az üzleti kihívások komplexebbek lettek, minden gyorsabban kell, több a bizonytalanság, a környezet is rettentő sebességgel változik. Mindezt jól kell tudnunk lereagálni; a szakma és a Szövetség elnöksége is ehhez próbál idomulni. Vannak eredményeink, amelyek most már brandekké, sztenderdekké, kicsit talán rutinszerűvé is váltak. Fontos értéket képviselnek, de mindig van lehetőség egy kicsit továbblépni, tovább fejleszteni, legyen szó akár a honlapról, akár egy klubnapról, egy teadélutánról, a tagozatokról vagy a Körkapcsolás új elemeiről. Szóval korszakok? Talán majd tíz év múlva, ha az emlékirataimat írom, akkor tudok lezárni egy-egy szakaszt az életemben. Addig csak azt tudom mondani: folyamatos fejlődés „áldozatai” vagyunk.

A tagsági számokat tekintve is kirajzolódik egy fejlődési ív.
A szakmai fejlődés mind jobban fókuszba helyezi magát a projektmenedzsmentet, a projektet. Ez egyre több érdeklődőt vonz, akik csatlakoznak a projektmenedzsment szakmai közösségéhez. Nem feltétlenül lesznek rögtön PMSZ-tagok, de egyfajta szakmai hitvallásuk már van. Az elnökségben tervezett akciók, fejlesztések is a szervezeti és egyéni tagsági növekedést célozzák. Civil szervezet vagyunk, társadalmi munkában végezzük a feladatainkat, de forrásokra néha nekünk is szükségünk van, hogy még magasabb minőségű, jobb, több szolgáltatást nyújthassunk a tagoknak. Ez egy önerősítő történet: ha több tagunk van, akkor több forrásunk, ha pedig több forrásunk, akkor több szolgáltatásunk, amely újabb tagokat vonz.

Miről szól Ön szerint a projektmenedzsment, és ehhez képest mi a PMSZ küldetése?
A projektmenedzsment egy nagyon egyszerű, jól átlátható tudománnyá, diszciplínává vált az elmúlt évtizedekben. Nem tesz mást, mint hogy eszközkészletet nyújt a céljaink eléréséhez – akár a magánéletben vagy az üzleti életben, a közszférában vagy a versenyszférában. Arról szól, hogyan tudunk csapatban dolgozni, egy közös cél érdekében együtt tevékenykedni. A Magyar Projektmenedzsment Szövetség célja éppen ennek az erősítése, tudatosítása, a szakma minőségének a javítása. Lássák meg a szervezetek, a szakemberek, hogy a projektmenedzsment – egyébként nagyon egyszerű – eszközeit használva sokkal sikeresebben valósíthatják meg terveiket.

Úgy érzem, a PMSZ arra hivatott, hogy összehozza az érdeklődőket, a kezdőket és a szakmát sok éve művelő profikat, és olyan platformot biztosítson számukra, ahol tapasztalatot tudnak cserélni. Ahol a kezdők megkapják a megerősítést, hogy jó útra léptek és jó szakma felé vették az irányt, a profik pedig példaképekké válhatnak.

Többször hivatkozott már az önkéntes munka fontosságára. Ezt az inspiratív gondolatiságot, azt hiszem, alapvetően Önhöz köthetjük.
Komoly szerepe van egy társadalomban, hány és milyen minőségű önkéntes vesz részt a különböző tevékenységekben. Az életnek is fontos része, hogy az ember önkéntesen olyan tevékenységet végezzen, amelyhez jó szívvel adja a nevét. A Szövetség alapvetően önkéntes munkákból áll össze, ehhez sok belső motivációra van szükségünk. Amikor ott állunk egy rendezvény végén az üres teremben, és azt érezzük, minden rendben volt, mindenki dicsérte a szervezést… Ezek azok a pillanatok, amikor azt érzi az ember, érdemes a következőnek is nekivágni. Több évet éltem az Egyesült Államokban, ott az önkéntes munka egyenrangú a munkahelyi tevékenységgel. Ha valaki felelősséggel bevállalja azt, hogy a fia baseball-csapatának a szertárosa lesz, és mondjuk péntek délután 4 órakor van szükség rá, akkor akár szabadságot is kivesz, hogy ott legyen. Azt gondolom, az önkéntesség értékelésében még van mit fejlődnünk Magyarországon.

Példaképként ki inspirálta Önt?
Voltak, akik egy-egy pillanatban olyan pluszt adtak, amely aztán eldöntötte a sorsomat, az életemet. San Fransiscóban például találkoztam és beszélgethettem Teller Edével. Nagyon inspirálóak egy ilyen nagyszerű ember gondolatai. Ő mély nyomot hagyott bennem.

Melyek eddigi elnöksége legfőbb mérföldkövei, amelyek büszkeséggel töltik el?
A fejlődés folyamatos, de persze, ahogy a lépcsőn haladunk felfelé, itt is vannak lépcsőfokok. Mint az első Körkapcsolás vagy az első női alelnöki tag. Vagy amikor nyitottunk afelé, hogy ne csak projektmenedzseri szakmai háttérrel rendelkező lehessen az elnökség tagja. A tagozatok megerősítése is egy lépcsőfok: van egy régóta és jól működő Építési Tagozatunk, de a többiek: a Pénzintézeti, az Ifjúsági Tagozat és a Női Klub alig egy éve működnek. Most is tele vagyunk olyan tervekkel, amelyeket, ha meg tudunk valósítani, akkor a következő beszélgetésnél fontos mérföldkőként aposztrofálhatjuk majd.

Milyen Szövetséget szán a jövőnek?
Szakmai, inspiráló, közösséget teremtő és erősítő szervezetet építünk továbbra is.

Cserna József, IPMA A
PMSZ-elnök: 2005-

1985-1990. Paksi Atomerőmű menedzsere
1990-1992. Bechtel Corp. programozója és rendszerelemzője
1992-1996. Paksi Atomerőmű informatikai főosztályvezetője
1996-1998. Budapesti Értéktőzsde, BÉTA-STOCK Kft. ügyvezetője
1998-2000. Synergon projektmenedzsment és logisztikai területekért felelős vezérigazgató-helyettese
2000-2001. Eurobroadband Rt. vezérigazgatója
2001- Expertive független tanácsadó cég alapítója, tulajdonosa és ügyvezetője
2003 óta az IPMA A cím birtokosa (az International Project Management Association nemzetközi minősítő rendszerében a legmagasabb szintet jelentő „Projektek igazgatója” címet első magyarként szerezte meg)
2003-2012 között a PMI Budapest Magyar Tagozat egyik alapítója és alelnöke