Havi mustra a projektmenedzsment mesterség etikai kérdéseiről

Köszöntöm az Olvasót! A projektmenedzseri lét hétköznapjai az embert időnként erkölcsi döntések elé állítják. Mitévő legyen például az egyszeri projektmenedzser, ha a külső megrendelő számára végzett projektje nincs kész (csúszik) a soron következő teljesítéssel, de a pénzügyi vezetője likviditási okok miatt nyomatékosan kéri, hogy azonnal számlázzon?

A filozófusok több ezer éve boncolgatják általában az erkölcs problémáit. Vannak kötelességen alapuló (deontológiai) etikai elméletek, amelyek előírják a kötelességeket és a tiltott tevékenységeket, illetve azt, hogy honnan lehet azt tudni, hogy egy tevékenység melyik csoportba tartozik. A kanti etika ilyen kötelességen alapuló etika. Vannak konzekvencionalista megközelítések, amelyek nem a cselekvő szándéka, hanem a cselekvés következményei alapján ítélik meg annak erkölcsös voltát, mint például az utilitarizmus és annak különböző válfajai. E megközelítések mindegyike illethető kritikával, viszont a gyakorlatban felmerülő etikai kérdések megvitatásához általános fogalomkészletet és kereteket biztosítanak (lásd pl. Warburton, N. (1995) A filozófia világa, Kossuth, pp. 44-71.).

A projektmenedzseri szakma helyes és elfogadható műveléséről és a követendő erkölcsi normákról a szakmai szervezetek szerencsére adnak konkrétabb iránymutatást, de ezeket is abban az angolszász kultúrakörben kell értelmeznünk, ahonnan ezek származnak. Az „iránymutatás” szó talán nem is fejezi ki jól ezen dokumentumok súlyát, valójában elvárásokról van szó, melyek megszegése az adott közösség soraiból történő kizáráshoz vezethet. Ilyen hivatkozási pont (iránymutatás) például
• a PMI Code of Ethics and Professional Conduct című kiadványa ,
• az IPMA Code of Ethics and Professional Conduct című kiadványa  , vagy
• az APM Code of Professional Conduct  

A PMI kiadványában több területet nevesítenek, úgymint felelősségvállalás (responsibility), tiszteletadás (respect), méltányosság (fairness) és őszinteség (honesty), amely területeken az elvárásokat (a PMI szóhasználatával „szabványokat”, standards) sorolnak fel. Egy elvárás („szabvány”) teljesítésére vagy törekedni kell (aspirational), vagy az kötelezően betartandó (mandatory). Például egy projektmenedzsernek törekedni kell olyan döntések hozatalára, melyek figyelembe veszik a társalom, a környezetvédelem és a biztonság nem feltétlenül ellentmondásmentes szempontjait, ezzel szemben kötelező az erkölcsi normák esetleges megsértéséről a vezetőket vagy egyéb érintetteket tájékoztatni, amit bizonyítékokkal is alá kell támasztani.

Az IPMA kiadványa más struktúrát követ, ott az erkölcsi szempontok (professional ethics); a projekttulajdonosok és az érintettek mellett elkötelezettség (commitments to project owners and stakeholders); a munkatársak és munkavállalók melletti elkötelezettség (commitments to co-workers and employees) és a tágabb értelemben vett társadalmi elvárások (responsibility towards the wider society) szerint csoportosítják az elvárásokat. Az erkölcsi szempontok részben összesen hét elvárás található. Az elvárások között van „puha” (pl. „Elkerüljük a valós vagy vélt érdekütközéseket, illetve annak tényét az érintettek tudomására hozzuk, amikor az lehetséges”) és van kategorikus („Elutasítjuk a megvesztegetés minden formáját”) is. A hét elvárás teljessége persze megkérdőjelezhető és így ez a dokumentum eleve nem adhat minden gyakorlati esetre iránymutatást.

A PMI kifejezetten az erkölcsi kérdések eldöntéséhez ad egy jól használható döntési keretrendszert is, a PMI Ethical Decision-Making Framework-öt (PMI EDMF). A PMI EDMF ötlépéses folyamatot ír le, minden egyes lépéshez felsorolva az abban megválaszolandó kérdéseket. A lépések az alábbiak
1. Értékelés: a lehető legtöbb releváns adatot be kell gyűjteni a vizsgálandó döntési helyzetről;
2. Számba kell venni a szóba jövő választási lehetőségek;
3. A választani kívánt döntés elfogadhatóságát (validity) vizsgálni és tesztelni kell;
4. A választani kívánt döntésre alkalmazni kell az erkölcsi elveket és
5. Meg kell hozni a döntést.

A PMI EDMF lényegét tekintve egy döntési fa, ahol már akár az első lépésben a folyamat végére juthatunk. Az értékelés lépésében a vizsgált erkölcsi dilemmával kapcsolatban felteendő kérdések ugyanis az alábbiak
• A döntés járhat-e jogsértéssel?
• A döntés illeszkedik-e a PMI Code of Ethics and Professional Conduct kiadványban szereplő elvárásokhoz?
• A döntés illeszkedik-e a munkáltató és a megrendelő erkölcsi, illetve a szakmai munkára vonatkozó kódexéhez?
• A döntés illeszkedik-e a döntéshozó személyes, illetve az adott kultúra erkölcsi elvárásaihoz?

Ha a fenti kérdések közül bármelyikre nemleges a válasz, akkor az adott döntési lehetőség elvetendő. A PMI EDMF használata sokat segít, de sajnos, még így sem ad mindig egyértelmű útmutatást, mert ha érdekkonfliktus van, mint az a bevezető példában szerepel, akkor az persze nem jelenik meg benne, hogy utilitarista vagy kanti alapon döntsön valaki (bár a PMI EDMF szellemisége inkább az utóbbira hajaz).

Egy dolog viszont biztos: egy erkölcsi dilemma kapcsán meghozott döntés következményeit a döntés meghozójának kell vállalnia.

Klimkó Gábor