Hírek

Home Office - Kényszernomádok

2020. április 10.

8 tévhit, ami miatt biztosan nem fog működni a home office

Nagyon fegyelmezett, racionális lény az ember, különösen ha önállóan kell beosztania az idejét, megterveznie a napjait, kitűzni és befejezni a feladatait.

Ja, nem!

Sokkal inkább elveszünk a részletekben, még megnézzük ezt a blogbejegyzést mielőtt igazán nekiállnánk, – mikor is van a leadás? ...addig még rengeteg időm van! – nyugtatjuk magunkat. Mindez mérhetetlen frusztrációt kelt bennünk, amit észre sem veszünk mert a tünetek okai nem jutnak el a tudatosulásig. Csupán a fokozódó feszültséget érezzük magunkon és érzi rajtunk a családunk is.

Persze vannak akik home officera születtek, nem okoz gondot az időbeosztás, a fókusz megtartása, fegyelmezettek, a nap végére ki van pipálva az összes tervezett feladat és nyugodtan kortyolgatják teájukat a naplementében, bevillannak még a képbe önfeledten labdázó gyerekek és egy farkát csóváló kutya is.

Na, ilyen csak a reklámokban van, meg néhány mostanság terjed ő "dejóhogyjöttezavíruslegalábblelassulunkésleszidőnkegymásra" okosságokban.

Nem hiszek a bennünket elárasztó önfejlesztő könyvek, – “mindenki ugyanúgy működik” és “mindenkit meg tudok gyógyítani 3 varázsigével”, valamint “a boldog és sikeres élethez vezető út ha megveszed a könyvem” – sugallta egyszerű, rajtunk kívül álló, erőfeszítés nélküli megoldásaiban sem.

Hiszek azonban abban, hogy az alap beállítódásunk, attitűdünk nehezen de változtatható, és ez nem a józan belátáson alapul, hiszen akkor már mind úgy működnénk ahogyan a fenti tökéletes kivételek. Attitűd változást csak érzelmeken keresztül lehet elérni. Olyan alap–érzelmeken mint az öröm, harag, szomorúság, félelem, irigység, undor. Ezek a reklámokban nagyon jól működnek mint tudjuk. Észrevétlenül manipulálnak bennünket, – érnek el viselkedésváltozást, rávesznek bennünket, hogy ezt vegyük meg az helyett, – az érzelmeinken keresztül.

Most egy másfajta viselkedésváltozást kell elérnünk és ebben az a legnehezebb, hogy egyedül vagyunk. A reklámok és tájékoztatók csak arról szólnak, hogy mire figyeljünk, hogy maradjunk otthon és mossunk kezet. Tudjuk mi nagyon jól, hogyan kellene működnünk, mit szeretnénk elérni, de egyenlőre nem kötődnek hozzá érzelmek.

Ebben a helyzetben az első és legfontosabb feladat a tudatosítás. Ha már tudjuk, hogy nekünk mi nem megy és azt is, hogy ez OK, akkor kezdhetünk hozzá a változáshoz, változtatáshoz.

És itt jöhetnek az érzelmek!

Ha már tudjuk, hogy nekünk mi nem megy és azt is, hogy ez OK, akkor kezdhetünk hozzá a változáshoz, változtatáshoz.

A következőkben a leggyakrabban elhangzó tévhiteket veszem sorra, melyek a kihívásaink és kudarcaink alapjai home officeban. Igyekszem megoldásokat, praktikákat is ajánlani ezek feloldására saját és praxisom tapasztalataiból. Hangsúlyozom, ritkán fordul elő ugyan az a sztori, mindenkinek máshol van az érzelmi váltógombja de a tudatosulás elindításában segítség lehet.

1. Ez is csak olyan, mint az irodában.

Persze, hogy nem! Az irodában jó esetben van egy saját asztalunk, kényelmes irodai székkel. Az csak a mi territóriumunk. Megszokott, leginkább a munkavégzéshez és fókuszáláshoz kapcsolódó tárgyak vesznek körül bennünket. A kollégák viszonylag azonos időközönként szólítanak fel bennünket kávézásra, ebédre. Ezek a láthatatlan keretek nagyon fontos eszközei a rendszerességünknek és még meglepő módon a fókuszálásban is segítenek bennünket.

Ne becsüljük alá annak az időnek a fontosságát sem amit a munkába- és hazajárással töltöttünk el. Ez haszontalan időnek tűnik és az is sok szempontból (meg még környezetszennyező is, meg minden...) de segít agyunkat átállítani, felvenni egy másfajta mindsetet, ami szükséges a munkánkra való fókuszáláshoz. Ugyan ez visszafelé is fontos, hogy elengedjük a munkát, hogy már az otthon váró eseményekre álljunk át.

Tehát ha tudjuk, hogy nekünk segítenek ezek a keretek, akkor alakítsunk ki egy ilyen ritmust. Ha előre kijelölünk rávezető és levezető gyakorlatokat, agyunk fel fogja ismerni ezeket és sikeresebben átállunk home officeban is a megszokott irodai fókuszra.

  • Ilyenek lehetnek, reggeli séta a kutyával vagy kutya nélkül. Ugyanez a munka végén (Mert legyen vége is!).
  • Fókusz keeper applikációk alkalmazása, melyek a kollégák hiányában figyelmeztetnek a szünetekre. Ilyenkor álljunk fel, igyunk kávét vagy teát vagy együnk valamit.
  • Nasi ne legyen a kezünk ügyében munka közben.

2. Tudunk multitaskolni

De jó lenne! Tisztára mint a robotok. Kutatások bizonyítják, hogy multitask nem létezik. A figyelem megosztása mindenképpen hatékonyságvesztéssel jár. Bár nem autót vezetünk home officeban, – tehát nem a saját vagy mások élete múlik rajta, ha konferenciahívás közben még töltögetjük az excel táblázatot, ami majd holnapra kell, vagy ellenőrizzük a gyerek home school háziját, vagy ne adj Isten közösségi oldalunkon számoljuk a kedveléseket, – de a figyelmünket így sem tudjuk azonos időben két vagy többfelé irányítani.

A váratlanul ránk szakadt távmunka azonban semmilyen szempontból nem készség

Képzeljük el amikor autót vezetünk és közben beszélgetünk valakivel. Látszólag nem okoz gondot a forgalom figyelése, az autó irányítása és a csevegés magas szinten tartása. Egészen addig amíg valami váratlan dolog nem történik a forgalomban, a megszokottól eltérő manőver végrehajtására van szükség. Ilyenkor azonnal megszakad a beszélgetés, akár mondat közben is, és a hirtelen felmerülő feladat megoldására figyelünk. Ez azért van mert az autóvezetés, a forgalom figyelése készség szinten történik, nincs szükségünk tudatos fókuszálásra és folyamatos elemzésre, így tudunk csupán a beszélgetésre figyelni. Sokszor előfordult már velem is, hogy hazafelé autózva belemélyedtem egy telefonbeszélgetésbe (szigorúan kihangosítva!) és nem is emlékeztem hogyan is jutottam haza. A forgalom figyelése, az autó vezetése küszöb alatt maradt.

A váratlanul ránk szakadt távmunka azonban semmilyen szempontból nem készség, ezért

  • Figyeljünk arra, hogy egyszerre szigorúan csak egy tevékenységet végezzünk.
  • Kérjük meg a családot, hogy tartsák tiszteletben ezeket az időket. Tudom, nagyon szuper, hogy Anya és/vagy Apa most mindig itthon van és a gyerekeknek sem kell suliba menni, és így nagyon nehéz megtartani ezeket a határokat, de az első eufória elmúltával mindenki hálás lesz az énidőért.
  • A szabályokat érdemes előre megbeszélni, hogy ne kelljen a gyereket elzavarni konferenciahívás közben és legyen dedikált időnk az ő házijára is.

3. De jó, nem kell kiöltözni! Végre nem kell megborotválkoznom minden reggel!

De igen! Fontos elkülöníteni Home officeban a Home-ot az Officetól. Ennek egyik jó eszköze, ha nem hagyjuk el a reggeli rituáléinkat. Ebbe bele tartozik a felöltözés olyan ruhába ami az irodát/ munkát jelenti számunkra. Ez is segít agyunknak abban, hogy különbséget tegyen működésmódjaink között.

  • Segít a Családunknak is felismerni, hogy melyen zónában vagyunk éppen.
  • Vezetőknek fontos információ lehet a csapatuk mentális állapotáról, motiváltságáról ha kollégáik ápolatlanul, a tegnapi vagy már soknapi melegítőben jelennek meg a konferenciahívásban. Itt fontos lehet beavatkozni.
  • Éppen ezért nagyon javasolt, hogy a konferenciahívásokat videós eszközökkel bonyolítsuk. Ez a multitask kísértésben is segítség lehet.

4. Akár az ágyban is dolgozhatom

Ez egyenes út a derékfájáshoz és/vagy depresszióhoz. Ez a pont több tekintetben is az előző folytatása.

  • Az ágyunk a pihenés, kikapcsolódás, intim együttlétek helye. Tartsuk meg annak!
  • Legyen része a reggeli rutinnak a beágyazás, még ha eddig ezt hanyagoltuk is.
  • Most legyen ágyunk tabu a nap folyamán.
  • Nagyon vonzó, egy kicsit ledőlni, de ha beiktatunk pihenőt, ez inkább séta legyen most. Hátunk és lelkünk is meg fogja ezt hálálni.

5. Legalább nem kell a kollégák buta történeteit hallgatnom!

Ez most nem egyszerűen Home office, nem a saját választásunk, ez most izoláció, karantén ha tetszik. A megszokott csoportokból való kiszakadásunk szociális elszigetelődéshez vezet. Ez természetellenes. Bizonyos keleti népcsoportoknál a kiközösítés, a csoport kényszerű elhagyása a halálos ítélettel volt egyenlő. Mi sokkal inkább individuális lényeknek tartjuk magunkat ennél. De ez nem így van! Szükségünk van a társakra a túléléshez, még ha a buta történeteikkel is traktálnak bennünket naponta az irodában.

Ez most nem egyszerűen Home office, nem a saját választásunk, ez most izoláció, karantén ha tetszik.

Most pedig nem csak az irodai csoportok napi, személyes kapcsolódásai szűntek meg egyik napról a másikra. Nem mehetünk focizni a haverokkal, nincsenek táncórák, akvarisztikai szakkör és kórustalálkozó sem. Még a szimpla baráti vacsoráknak, sörözgetéseknek is vége egy időre.

Nem is érzékeljük, milyen fontosak ezek a számunkra lelki egészségünk megtartása szempontjából.

  • Ezért igyekezzünk a csoportjainkat, – munkahelyi, baráti, családi – életben tartani, működtetni virtuális felületeken. Megvannak erre már az eszközök szerencsére.
  • Kezdeményezzünk videó konferenciát a kollégáinkkal telefonos helyett.
  • Szervezzünk online video vacsorákat a barátainkkal.
  • Szüleinkre ne csak telefonon csörögjünk rá, tanítsuk meg nekik az új videós alkalmazások használatát.

Ne veszítsük el szociális kapcsolatainkat! Életbevágó!

6. Több időm lesz a munka mellett házimunkára/gyerekleckére/ kertészkedésre/kedvenc sorozatra

Ez a legnagyobb mítosz. A nap csak 24 órából áll. Ráadásul most mindenki ...is otthon van. Az idő amit megtakarítunk az az utazás, amit elveszítünk az a munkánkra fókuszálás lehetősége.

Korábban már említettem, hogyan segíthettek magatoknak és hogyan segíthet nektek a környezetetek fókusz ügyben.

  • A napi/heti/havi (talán erre is szükség lesz) terv elkészítésénél, ne vállaljatok be mindent amit az elmúlt 5 évben nem sikerült elvégezni a ház körül.
  • Ez az időszak nem szabadság, sőt nehezített munkakörnyezet.
  • A napi/heti/stb listát mindig a feladatra dedikált idővel, a naptárba írjátok össze. Így jobban láthatóvá válik mi fér bele és nem frusztrál a nap végén a sok ki nem pipált sor a listán.
  • Állítsatok be emlékeztetőket a naptáralkalmazásba egy-egy feladat végén, és igyekezzetek betartani azt. Ha nem sikerült befejezni egy feladatot, – ha lehet – engedjétek el az napra, a nagyobb csúszások elkerülése érdekében, de a másnapi programba már a mai tapasztalatok alapján jelöljetek ki erre időt.

7. Ha a gép előtt ülök az végül is már munka.

A halogatás művészete.

Igen, vagyunk páran akik a foghatatlan, nagy feladat (tervpályázat, szakdolgozat, új kézirat) láttán inkább bármi mást elvégzünk, mint, hogy a nagy Elefánthoz hozzákezdjünk. Ráadásul most itthon vagyunk ahol van is bármi más feladat.

Az Elefánt ijesztő, ezért elfutunk.

  • Az Elefánt megevésének módja, hogy nem egyben kell lenyelni, mert az valóban nem fog menni. Fel kell darabolni! A nagyobb feladatokat osszuk fel napi/fél napi adagokra. Kizárólag így szerepeljenek a feladatlistánkon a naptárban.
  • Mindig csak a következő darabra koncentráljunk. Így már nem ijesztő, nem tornyosul fölénk.
  • Tartsuk be a szüneteket amit már korábban említettem, segít inspirálódni.

Ha sikerül átjutnunk a saját tempónkban az első feladatrészeken az sikerélményt okoz, endorfint szabadít fel és motivál a folytatásra.

8.Csak mások híznak el, én nem fogok!

Úgy legyen!

Milyen nehéz volt rávenni magunkat, hogy január elsején megvegyük a kondibérletet. Méginkább, hogy el is menjünk. De összejött, és már kezdett valami izomféle kialakulni, és bumm most itt a vége, bezártak a konditermek is.

Sebaj, majd kevesebbet eszünk. De mit is?

Nem gondoljuk, hogy az egészséges táplálkozás és a testmozgás ezekben a napokban a legfontosabb kérdés lenne. Pedig a mentális egészségünk, – ami most különösen nehéz kihívásoknak van kitéve, – megőrzése szempontjából az.

  • Tehát tartsuk be a járvány továbbterjedésének megakadályozása érdekében hozott szabályokat, de hagyjuk abba a közösségi média járványügyi hullámain való lovaglást és sopánkodást, valamint a pánikvásárlásban felhalmozott chipsek és édességek rágcsálását mindeközben.
  • Tervezzük meg a testmozgásunk és táplálkozásunk, ugyanúgy ahogyan megterveztük a munkánk és napirendünk is. Ha szerencsések vagyunk van kutyánk, ha nincs kérjünk kölcsön. Ez máris ad egy napi rutint a sétáinknak.
  • A szüneteket mindig próbáljuk szabadban tölteni, ne pedig a közben felgyülemlett közösségi média posztokat böngészve.
  • A megfelelő tápanyagok bevitele és a hidratálás nem csak az elhízás elkerülése miatt fontos a karanténban, de a stresszt is csökkenthetjük vele és fokozhatjuk koncentráló képességünket. Ez nem csak magunk miatt fontos. Gyermekeink és szüleink egészségéért is felelősek vagyunk.

Ebben a cikkben nem szeretnék táplálkozási tanácsokat adni, recepteket megosztani vagy a legtutibb jóga applikációról értekezni. Ezt mindenki megtalálja a megfelelő oldalakon. Én a táplálkozás és testmozgás mentális állapotunkra való alapvető hatására szeretném felhívni a figyelmet. A mozgás és az elfogyasztott jó minőségű tápanyagok befolyásolják hormonháztartásunkat, ennek pedig hatása van közérzetünkre, fizikai folyamatainkra, stressz szintünkre, ami végül hatással van érzelmeinkre, vagyis boldogabbak leszünk.

Végezetül, minden mindennel összefügg

8 pontban próbáltam meg összefoglalni a jelenlegi helyzet által ránk kényszerített Home office/ távmunka/kényszernomádság adta kihívásokat. Ezek a pontok azonban nem elválaszthatóak, szorosan összefüggnek. És akkor már nem is egyes feladatokról, időgazdálkodásról vagy megfelelő hidratálásról van szó, sokkal inkább magunk, mint egyén viszonyáról a világgal a természettel és saját belső létezésünkkel.

Ez egyfajta próbája felnőtté válásunknak

Ez egyfajta próbája felnőtté válásunknak.

Mennyire tudjuk belsővé tenni feladatainkat és nem csak a külső elvárásoknak megfelelni. Mennyire vagyunk képesek egy új mindsetet beállítani magunknak.

És akkor jöhetnek az érzelmek!

Az érzelmi töltet ebben a folyamatban az, hogy ha sikerül kialakítani a megfelelő rituálékat a saját döntésünk szerint és látjuk ennek a jól működését, az elégedettséggel, már már örömmel tölt el bennünket, mely egy önmegerősítő folyamatba fordul, ami segít rögzíteni a ritmust.

Ez a 8 téma együtt lehet akár egy Elefánt is. Habár összefüggnek, de ne egyszerre próbálkozzunk attitüdünk megváltoztatását minden területen. Daraboljuk fel a feladatot és ha az egyik témában sikereket értünk el az inspirálni fog bennünket a folytatáshoz. Fontos, hogy akkor kezdjünk el egy új témával foglalkozni ha már az előző rögzült, rutinná vált. Ha egyszerre túl sok területen akarunk változást elérni viselkedésünkben az a széteséshez és kudarchoz vezet.

Végezetül pedig, nem kell, hogy egyedül legyünk ebben a feladatban. Kérjünk segítséget!

Farkas Márta
szervezetpszichológus – változás szakértő

PARTNEREINK