Havi mustra – beharangozó és kedvcsináló a 31. Körkapcsolás elé

Köszöntöm az Olvasót! Május lévén, újra találkozhatunk a PMSZ tavaszi seregszemléjén, a Körkapcsoláson.  A Körkapcsolás témája a „Generációváltás a projektmenedzsmentben” lesz, ehhez kerestem bevezető gondolatokat.

Egy többezer éves babiloni kőtábla szerint „…a mai fiatalság velejéig romlott, gonosz, istentelen és lusta. Sohasem lesz olyan, mint amilyennek az ifjúságnak lennie kell és képtelen lesz kultúránk megőrzésére” (idézi Juhász, 2018). A projektmenedzsment világában is gyakran a „generációs szakadék” áthidalásának örökzöld problémájával állunk szemben, ahol szokás szerint a vizsgálandó kérdés jelöli ki a célszerű tárgyalásmódot, így az értelmesen használható fogalmi meghatározásokat. Nekünk várhatóan a szociológia vagy még inkább a szociálpszichológia eszköztára lesz eredményes.

Ilyen esetben az alapfogalom, azaz a generáció fogalmának körbejárásával célszerű indítani. Számos értelmezés érhető el a világhálón, én az egyik kolléga, Komár Zita által jegyzett, az Új köznevelés folyóiratban megjelent cikkére, illetve Juhász Erika gondolataira fogok támaszkodni. A generáció fogalmát értelmezhetjük

• hagyományosan a biológus szemszögéből, ahol az egyed utódvállalása, a szülők és a gyermeket születése közötti átlagos időtartam figyelembe vételével vizsgáljuk az egymás utáni nemzedékeket. Ennek alapján egy nemzedéket ma 25-30 éves csoportokban vizsgálhatunk;
• a történész szempontjából egy generáció tagjai körülbelül egy időben születtek, és az adott korszakban közösen megtapasztalt kulturális és társadalmi élmények átélésével kötődnek egymáshoz; illetve
• a szociológus szemszögéből, ahol az azonos korosztályok életvitel- és szemléletbeli egyezőségének, illetve eltéréseinek megértésére fókuszálunk. Komár megfogalmazása szerint „Szociológiai értelemben a generáció olyan személyek csoportja, akik ugyanabban a korszakban születtek, akiket sajátos események, trendek és folyamatok alakítottak és kötnek össze.” Fontos

Az általam fellelt források lényegében azonos generációkat azonosítottak, az alábbiak szerint

• a „veterán vagy érett generáció” (1925–1945), jellemzőik: óvatos, visszafogott, biztonságra törekvő, családcentrikus
• a próféták avagy idealisták, „baby-boomer” generáció (1946–1960), a háború utáni nemzedék, jellemzőik: lázadók, szabálytagadók (hippikorszak), ugyanakkor mély szakmai tudás és a sokoldalúság igénye
• a digitális bevándorlók, avagy X generáció (1961–1981), jellemzőik: megoldáskereső, megbízható
• a digitális bennszülöttek első generációja, avagy Y generáció (1982–1995), jellemzőik: magabiztos, energikus, a multikulturális környezetet könnyedén, laza attitűddel kezelik
• a digitális bennszülöttek, avagy Z generáció (1996–2010), jellemzőik: bátrak, kezdeményezőek, kevéssé kételkednek saját képességeikben, praktikus szemléletűek és
• az alfa generáció (2010–), akik hamarabb kezdenek el digitális eszközöket használni, mint könyvet olvasni.

A Körkapcsolás témájához (egyféle értelemben) közelebb lépve, Gelbtuch és Morlan cikkükben a többgenerációs környezetben eredményes projektmenedzseri vezetői szerepvállalás (leadership) kérdéseit boncolgatták. Három szempontból vizsgálták az egyes generációk viselkedését

• a tekintélyhez és a hierarchiához történő viszonyulásukban
• a munkaidőhöz (és általában az időhöz) való személyes viszonyukban és
• az előnyben részesített kommunikációs mód és csatorna tekintetében

Állításuk szerint e három szempontból lényeges különbségek vannak az eltérő generációk tagjai között. Ennek kezelése érdekében javasolnak stratégiákat, melyeknek egy közös gyökere van: értő szemmel kell a másikat nézni és figyelembe kell venni az alapfeltételezéseit és elvárásait. Mindazok számára, akik üzleti iskolában tanultak valaha és a szervezeti kultúra kérdéseit tanulmányozták, ebben persze semmi meglepő nincsen.

Azzal szembe kell néznünk, hogy a most felcseperedő nemzedék átveszi a kormányrudat a projektmenedzsmentben is, és az ő elvárásaikhoz kell majd alkalmazkodnunk. Ezek a fiatalok másképp fogják a dolgokat vinni, mint ahogy azt mi, az előttük járók tettük, és evvel nekünk együtt kell majd élnünk, nincs más választásunk. De hogyan tehetjük meg ezt? És ők miként tudnak és fognak velünk bánni? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket fognak a témában járatos előadóink a Körkapcsoláson górcső alá venni. Tartson velem az Olvasó!

Klimkó Gábor