Belépés
Agilisan gondolkodunk
Első személyes agilis élményem egy IT szolgáltató cégnél történt. Az agilis szerepköri képzések után elindultunk ambíciózus csapatként, mindenre nagyon figyeltünk és fókuszáltunk, mantráztuk a SHU-HA-RI-t, tartottuk a ceremóniák időkereteit. Első projektek között volt egy rendszerintegrációs feladat, amit agilisan szerettünk volna sikerre vinni. Az első sprint végéhez közeledve a review-n felvonultak a felsővezetők, mindenki nagyon izgult, a PO gyönyörűen felvezette az eseményt, a fejlesztők Cicero-i magasságokban adták elő a sprintben elért eredményeket, a Scrum Master elsírta magát a gyönyörtől. Következett az a rész, amikor a stakeholder-ek visszajelzést adnak, majd egy 5 perces néma csend.
A PO és a Scrum Master felváltva remegő hangon kérdezték a jelenlévőket, hogy mindent értettek-e és van-e kérdésük. Újabb kínos percek teltek el haláli csendben. A sprint záró retrospektíven értetlenül, csüggedten és tehetetlenségünkben fürödve tettük fel a kérdést, hogy mi lehetett a baj?
Természetesen többször elhangzott az „agilitás egy hülyeség” szófordulat is. Pár nap múlva kaptunk egy két oldalas e-mail-t az egyik felsővezetőtől, aki a review-n részt vett, melyben kifejezte örömét, hogy végre elindult a fejlesztés, majd enyhén dörgedelmes hangnemben számonkérte, hogy az eredmények nagy része az ő számára így nem értelmezhető, és jó másfél oldalon keresztül részletezte, hogy hogyan és milyen irányban kellene módosítani.
A levél először feszültséget keltett a csapat tagjaiban, hogy lehet ilyen kritikus valaki, hogy lehet ilyen negatívan fogalmazni… A Scrum Masterünkkel csak később találkoztunk és óriási mosollyal az arcán érkezett meg hozzánk. Kérdeztük, hogy minek örül ennyire, mikor mi éppen ezt a levelet dolgozzuk fel. Mindannyiunkat meglepett a mondandójával, utólag éreztük, hogy itt egy nagyot léptünk előre az agilis gondolkodásban.
Annak örült ugyanis, hogy érkezett visszajelzés a munkánkra. Amiért a review-t tartottuk, az mostanra érkezett meg. És itt láttuk meg, hogy nem arról szól a review, hogy gondosan megtervezzük, 4 órán belül tartsuk, pogácsákat készítsünk be és ppt-ket gyártsunk rá, hanem arról, hogy beszélgessünk. Szedjük ki az ott ülő emberekből a véleményüket, azt, hogy mégis mi a fenét gondolnak arról, amivel előrehaladtunk. Ez most történjen meg és ne fél év múlva, amikor élesítjük a rendszert.
Teljesen mindegy, hogy ez negatív hangvételű, vagy pozitív, a visszajelzés az visszajelzés akkor is, ha kellemes, akkor is, ha kellemetlen. És ekkor elvonultak a viharfelhők, kivirágoztak a fák, kisütött a nap és a csapat hatalmas boldogság közepette konstatálta, hogy a szervezet megtette az első lépést az agilis gondolkodásmód felé.
Tevékenység szinten az agilitás 1-2 óra alatt megvalósítható, agilisan gondolkodni viszont egy utazás. A sport analógiát követve egy úszógumit és egy úszódresszt felvéve bárki elkezdhet úszni. Ahhoz azonban, hogy úszóvá váljon el kell sajátítani a gondolkodásmódot, eszméket (türelem), és értékeket (kitartás, soha nem feladni, stb.). Ugyanez a helyzet az agilitással. Ha valaki agilisan gondolkodik, az soha nem fog lekorlátozódni csupán a szoftverfejlesztésre, mindenhol látni fogja a növekedési és fejlődési potenciálokat.
Dvorzsák Alexander
Vezető tanácsadó, PSM I., PSPO I., DASSM
ProMan Consulting Kft.
Oláh Csaba, PSM
Tanácsadó, coach, tréner
ProMan Consulting Kft.
További blogjainkat itt éred el:
Szakmai tartalmak - Magyar Projektmenedzsment Szövetség (pmsz.hu)