Belépés
Az első napon annyit mutattak meg, hol van a kávéfőző.
Egy gyártó céghez érkeztem, amely 18 év alatt komoly e-commerce csatornát épített ki a klasszikus nagykereskedelmi értékesítés mellé. A menedzsment tagjai profik voltak — ezt az első héten láttam. A termelésvezető fejből tudta a gépsorok kapacitását. A marketinges pontosan értette, mitől nő a kosárérték. A pénzügyes olyan riportokat készített, amilyeneket nagyvállalatnál sem mindig látni. És mégsem haladtak a projektek.
Három hónapra szerződtettek. Három projektet kellett „rendbe tenni”: egy árazó rendszert, egy készlet optimalizációs projektet és egy logisztikai költségcsökkentést. Mindhárom akadozott. A második héten jöttem rá, miért. Az árazó projekt a marketingen állt, mert vártak egy döntést a termeléstől. A termelés arra várt, hogy a raktárbővítés tisztázódjon. A raktárbővítést a pénzügy nem engedte el, mert a webshop számai nélkül nem látta a megtérülést. Mindenki dolgozott. Csak éppen mindenki a saját hatókörén belül.
Rájuk szabott, nagyon egyszerű technikákkal kezdtem el dolgozni. Csütörtök délelőttre összehívtam őket egy órára, és egyetlen kérdéskört jártunk körbe: mindenki mondja ki, kire vár, mit vár és mikorra várja. Elsőre hosszú csend volt a válasz. Aztán kiderült, hogy a termelésvezető két hónapja várt egy számot, amit a pénzügyes tizenöt perc alatt meg tudott adni. A CEO eldöntötte a következő lépést. A kontroller adta a bázisadatokat a marketingnek és így tovább. Másfél évig maradtam.

A projektmenedzsment technikákat hamar megismerték, de ez még kevés lett volna. Az igazi változás abban rejlett, hogy elkezdtek figyelni egymásra. A marketinges megkérdezte a termelést, mielőtt kampányt indított egy termékre, amiből kétszáz darab volt raktáron. A pénzügyes nem a hónap végén szólt, hogy baj van. A legfontosabb, hogy együtt, a céges célok mentén kezdtek el dolgozni.
A nyereségük egy év alatt megduplázódott. A saját hozzáállásuk megváltozásának hatására. Elköszönéskor a HR vezető mondta el: amikor bejelentették az érkezésemet, a menedzsment nem akart velem dolgozni. Nem akartak még valakit, aki mindenbe beleszól, és nem érti, hogyan működnek. Nem vártak. Előre utáltak. Erről én másfél évig nem tudtam, ma már azt gondolom, jól van ez így.
Ha az első héten tudom, hogy mit gondolnak rólam, lehet, befeszülök. Prezentációkat gyártok, folyamatokat szabályozok, és eszembe sem jut az egyszerű kérdés: "Te kire vársz?"
Orbán Éva
Projektvezető, PMP® 