"Elgondolkodtató egy szakmai baklövésről, vívódásról hallani, amit egy gyakorlott projektvezető követ el. Nem, nem a kárörvendés végett. Az ügy tanulsága miatt. Engem az is energiával tölt fel, ha meghallgatok pár történetet, kézzelfogható dolgot a projektmenedzsment világából. Legyen az bármilyen apró. A történeteknek ereje van. Ami miatt még szeretem őket, hogy emberközeliek, emlékezetesek és rólunk szólnak. Néha édes, de keserű. Mint a Tonik!

A PMSZ Tonik sorozat egy két hetente megjelenő írás, ami röviden, töményen fogalmaz meg eseteket a projektek világából. A középpontban az ember, a csapat és a projektvezetés áll. Nem a kemény módszertanokról szól. A való világot mutatja. Néhány perc alatt elolvasható történetek ezek, melyek frissítően hatnak a napi „robotban" és bízom benne, hogy tanulsággal is szolgálnak. Fogadjátok szeretettel írásaimat!"

Borbényi Katalin, Év Projektmenedzsere Díj 1. helyezett, 2019.

De mi legyen a KVfőzővel???

Nagy projektek nagy(?) kérdései

Adott egy nagy projekt. De olyan velősen nagy. Van benne ügyfélszolgálat, értékesítés, call center, HR, IT… Sok 100 millió Ft a remélt „haszon” belőle.

Eldőlt, hogy több ügyfélszolgálat átalakításra kerül. Már eddig a döntésig eljutni sem volt egyszerű, de ez ugye érthető. Ez egy stratégiai kérdés. Eljutottunk addig, hogy akkor költözés, meg nyomtatók, bútorok… és végül, de nem utolsó sorban a KÁVÉFŐZŐ sorsáról is dönteni kellett.

Megmondom őszintén, hogy nem volt benne a tervezőmben egyetlen sorral sem a „Döntés a kávéfőző sorsáról”. (Kellett volna! A Szerk.)

Mivel azonban az eszköz sorsa kisebb vihart kavart, kénytelen voltam megbeszélést összehívni erről.

Mert ugye nem mindegy, hogy a koffeinkészítő eszköz jön vagy marad. Ha jön, akkor kinek a költséghelye lesz, és azt sem volt egyértelmű, hogy ez az ingatlan része-e. De ugye a személyi szálakat is figyelembe kellett venni, hogy a távozó kollegák meg szerették volna venni az eszközt. Node nem annyiért, mint ami a könyvekben volt nyilvántartva…

Ültem az online meetingen. Próbáltam demokratikusan kedves és egyben határozott lenni. Meg persze nem megbántani senkit. A feladatokért nyilván mindenki nehezen nyúlt. 5-6 fő ült a meetingen és 10 helyszínről, 10 kávéfőző sorsáról beszélt. Kiléptem önmagamból – hoztam egy KV-t magamnak – és azon gondolkodtam, hogy hol rontottam el. Tényleg ezzel kell foglalkoznunk? Tényleg ez a legpriorosabb feladat most? Mennyi ezen a cégünk haszna? Nincsenek rá racionális válaszok.

Mindenki elmondta, amit akart. Végül a konszenzus is megszületett. A kávéfőzők maradnak a helyükön és várják az új gazdikat. Ha 1-2 év múlva ők is átalakulnak, akkor pedig nyilván ez a beszélgetés újra meg fog ismétlődni. Talán más emberek lesznek majd ott a meetingen.

Ezt a megbeszélést a gyász és a búcsú hívta életre. A munkatársaknak a kávéfőzőjüktől is el kell búcsúzniuk… adjunk teret erre (is) projektvezetőként.

További TONIK blogjainkat itt éred el