Projektvezetői kiüresedés 

Néhány évvel ezelőtt megcsináltam életem nagy projektjét. Egy állományátvételről szólt a deal két cég között. Erőltetett menetben terveztünk, fonogattuk a szálakat a projekt csapattal hónapokon keresztül. Elérkezett az állományátvétel napja. Órára lebontott ütemtervünk volt, hogy mikor és milyen tranzakció indul el. Ki, mit, mikor ír alá… Több fizikai helyszínen dolgoztunk együtt annak érdekben, hogy 12 óra múlva az ügyfelek kiszolgálása zökkenőmentes legyen az összes csatornán.

Az állományátvétel reggelén lapos cipőt vettem fel. Biztos voltam benne, hogy egyik emeletről a másikra, egyik irodából a másikra, netán egyik kerületből a másikba kell majd rohannom. Mégsem törhetem ki a nyakamat egy magassarkú miatt ezen a jeles napon.

Kár volt ennyire sportosra venni a figurát. Ma már tudom. Életem csúcs projektjének csúcs időpontjában semmi, de semmi nem történt. Mármint történt, de minden a megfelelő mederben folyt. Kvázi semmi szükség nem volt válságkezelésre, people managementre, szakmai iránymutatásra… Körbe-körbe mentem a folyosón a lapos cipőmben, szinte várva, hogy legyen már valami megoldandó feladatom. Ordítottam belül, hogy „ide nekem a megoldandókat”. De nem kellettem. Nem volt feladatom. 

Eljött a nap vége. Pukkant a pezsgő, gratuláltak a vezetők. De mihez??? Soha ilyen ürességet még nem éreztem a lelkemben. Ennyi volt? Ezért dolgoztunk? Tényleg csak ennyi volt? 

Néhány nappal később persze büszke voltam az eredményekre és a sikerekre, de mind a mai napig emlékszem a bennem keletkezett légüres térre. Hogy mi volt ez? Talán a félelem, a projekt zárásának az érzése, az elmúlás, a „nem vagyok fontos” érzés…? 

Már-már majdnem el is felejtettem ezt furcsa „PM magányt”, de a minap beszélgettem egy bank PMO vezetőjével, aki az elmúlt években számos nagy akvizíciót, migrációt csinált. Elmesélte, hogy az egyik legnagyobb projektjének a végén milyen fájdalmas ürességet és magányt érzett. 

Mintha fejbe vágott volna az, amit mesélt. Csak ennyit tudtam kérdezni: „Te is????” 

Ha Te is kiüresedsz, magányos vagy egy nagy projekt után, akkor tudd, hogy nem vagy egyedül. Fújd ki. Várj egy pár napot. Majd örülj a sikerednek. Hidd el: jól csináltad.

 
Borbényi Kata 
Év Projektmenedzsere Díj 1. helyezett, 2019.