Emlékszem.
Vasárnap volt.
Kb. délelőtt 10 óra.
10 évvel ezelőtt.
A gyerekeim megmutatták nekem a Sim Cityt.

Uppsz. Beszippantott. Ok, de akkor adókat növelek, de akkor nem költöznek ide a lakosok, de akkor csökkentem, de akkor tönkremegy az úthálózat, oda az infrastruktúrám, atyaég kigyulladt a gyár, de már nincsenek tűzoltóim sem, katasztrófa….GAME OVER.

Aznap sokszor újrakezdtem a játékot.

Aznap nem volt vasárnapi ebéd.

A család hidegen majszolta a párizsis zsömlét és soha olyan gyorsan nem végeztünk, én pedig folytattam az életem egy párhuzamos digitalis univerzumban. Az élet egy kicsit kizökkent a megszokottból, talán még a BUX Indexre is hatással volt, de rám mindenképp.

Zseniális és egyben idegesítő volt a játék. Nem tudtam megtartani az egyensúlyt. Egyszerűen nem értettem, hogy mi mire van hatással, hogyan lehet jól kezelni az összefüggéseket és az egyensúlyt jól beállítani. Vágytam rá, hogy tudjam. Délután 4-ig játszottam, majd letettem és azóta sem vettem a kezembe.

A párhuzamos univerzumok találkoznak

5 éve vállalkozó lettem. Közben rájöttem, hogy a Sim City-t játszom minden nap. A cél minden napra, hogy megtaláljam a rövid, közép és hosszútávú stratégiát, az egyensúlyokat. Tudatosan lássam és kezeljem az elemeim összefüggéseit.

Remek mérőszámot talált ki hozzá az élet. Profitabilitás.

Megtanultam és már nem csak az üzleti elemzésben látom az összefüggéseket, hanem elkezdett a vállalkozásban is realizálódni néhány olyan összefüggés, amely az egyensúlyt célozza. 

Ehhez pedig elengedhetetlen az ÁR-ÉRTÉK arány. Ez a képesség rendkívül fontos üzleti elemzőként, projektszereplőként is, viszont igazán ezt vállalkozóként tanultam meg. Ezt a képességemet azóta az üzleti elemzésben is használom. Visszaadaptáltam 🙂 

Mi az értéke egy változásnak és mennyit ér meg nekünk, hogy dolgozzunk rajta. Nincs végtelen erőforrásunk, így nagyon meg kell becsülni és értelmes feladatokon dolgoztatni azokat, akik rendelkezésre állnak. Látni a kis képet és az összképet egyaránt. 

Persze, én is szeretem a tökéleteset, de ha egyszer most nem fér bele, akkor azon gondolkozzunk, hogy mi a minimum és mi a feltétlenül szükséges, de MIHEZ? Az ÜZLETI ÉRTÉKHEZ. Vagyis ez a gondolkodás nem működik, ha nem vagyunk végtelenül tudatosak a szükségesség és az üzleti értékek mértékében.

Megcsinálni sokan tudják, kivitelezni, megvalósítani sokan tudnak, de az érték mértéket kevesen illesztik hozzá, főleg úgy, hogy más változásoknak is érvélnyesülnie kell egyszerre.

Mit jelentenek ezek a gondolatok? 

Van egy párhuzamos digitális univerzum, van egy igény, szükséglet halmaz, van egy erőforrás pull és a játék lényege, hogy hogyan tartjuk fenn az egyensúlyt, hogy a vállalkozás profitábilis maradjon.

• Rosszul tervezted a projektet és kétszer annyi lett a valós költsége? Game over
• Olyan változáson dolgozol, amely nem hoz értéket, csak beleszerettél? Game over
• A probléma mértéke nincs pariban a megoldás értékével? Game over
• A kockázatokat nem kezeled és rengeteg reworköt hagysz a folyamatban, vagyis felesleges feladatokon pörgeted az erőforrásod? Game over

Egyre jobban vágyom arra, hogy legyen egy olyan digitális játszótér, amelyben a különböző projektszereplőknek, vezetőknek fenn kell tartaniuk egy vállalkozás profitabilitását 3-5 évig, hogy megérezzék az ÁR-ÉRTÉK arány jelentőségét.

Vagy akár mindezt élesben is megtehetitek, ha van egy jó ötletetek egy saját vállalkozáshoz 🙂 Hajrá 🙂