Csak gyorsan azzal a rúzzsal 

Egy napsütéses szombat délután egy esküvőre készülődtünk.  A sminkes „kis” táskámmal elvonultam a tükörhöz és az alábbi párbeszéd zajlott le köztem és a Férjem között: 

Nő:        Drágám! Mikorra kell ott lennünk? 

Férfi:     14 órakor kezdődik a szertartás. 

Nő:        Jó. És előtte lesz valami? 

Férfi:     Igen. Gyülekező 13:45-kor. 

Nő:        És akkor mikor kell indulni, hogy kényelmesen oda is érjünk? 

Férfi:     Kb 35 perc az út. 

Nő:        Mikor kell elindulni pontosan? 

Férfi:     Kicsivel 13 óra után és akkor van tartalék időnk is. 

Nő:        Mennyi az a kicsivel? 

Férfi:     5-7 perccel. Az jó? 

Nő:        Aham. 

Férfi:     Meg tankolni is kellene előtte. 

Nő:        Jó. De akkor mikor kell indulni? 

Férfi:     Hát akkor induljunk pont 13 órakor. 

Nő:        Ahh… Ezt mondhattad volna korábban is, hogy ne kelljen kapkodnom. De akkor sietek. 

És ahogyan készülődtem tovább, rájöttem, hogy rosszul kérdeztem az elején. Nekem, mint „projekt tagnak”, azt kellett volna megkérdeznem, hogy az én részemmel (sminkelés, öltözés, váltóruha…) mikorra kell készen lennem.  Mert ha ezt pontosan tudom, akkor az utánam következő események (pl. utazás, tankolás…) is jól tervezhetőek lesznek. Ehelyett én egy sokkal távolabbi, végdátumot kérdeztem, és megfeledkeztem a közbenső feladatokról és azok időigényéről, ami azért rendesen meg tudja borítani az ütemezésünket. Megfeledkeztem, mert ez nem az én feladatom volt. Sem az útvonal ellenőrzése, sem a tankolás. 

Szóval. Legyen ez egy jó példa arra, hogy hogyan kell a projekttagokkal kommunikálni és mit kell számukra hangsúlyozni. Helyezkedjünk bele a projekttag nézőpontjába és azt a határidőt mondjuk, ami rá vonatkozik. Hiszen fogalma nem lesz arról, hogy milyen utána következő feladatok vannak még és azoknak milyen időigénye van.  

Az ifjú pár köszöni szépen, jól van. És mi sem késtünk el! 

Borbényi Katalin, Év Projektmenedzsere Díj 1. helyezett, 2019.