Természetesen maradj VELE!

Mielőtt anyuka lettem egészen másképp néztem a munka világára. Igazából csak a meló létezett és az volt az első, meg a második is... Nem tudtam, hogy mit jelent „állandóan” aggódni valakiért, és nem értettem meg, hogy a (kulcs) projektszereplők miért nem tudnak koncentrálni a feladatra, ha a gyermek köhécsel. Ma már tudom.

Ma már tudom, hogy a feltétel nélküli szülői szeretet nem engedi meg, hogy a munka 100%-ot jelentsen. Azt is megtapasztaltam, hogy egy gyermek legapróbb betegsége egy apukát vagy anyukát mennyire le tud lombozni és mennyire dekoncentrálttá tud tenni.

De mit tehet a projektvezető, ha a kulcs projekt tag épp beteg gyermeke ágya mellett tölti a munkára szánt időt és semmilyen feladattal nem halad???

A válasz egyszerű: Hívd fel a munkatársat! Kérdezd meg, hogy tudsz-e valamiben segíteni. Biztosítsd róla, hogy most a gyermek gyógyulása az első, és ne érezze magát rosszul a munkatárs amiatt, hogy nem a projekt feladatát teljesíti.

Persze próbálj meg a feladat elvégzésére helyettest keresni, határidőt tolni, elővenni az „árnyék” szereplőkből valakit… de semmiképp se maceráld vagy sürgesd a gyerekes szülőt!

A tapasztalatom az, hogy miután a gyógyult gyermek apukája, anyukája visszatér, többszörös energiával és teljesítménnyel fogja ellátni kötelezettségét. Hosszú távon lesz partner a projektedben. Empatikus hozzáállással növelni tudjuk a munkatársi elköteleződést.

Lehet, hogy egyértelmű mindenki számára az elvárt projektvezetői reakció. Magamból indultam ki. 10 éve én még nem biztos, hogy ezt tettem volna. Ti legyetek jobbak!

Borbényi Katalin, Év Projektmenedzsere Díj 1. helyezett, 2019.

Korábbi TONIK blogjainkat itt éred el:

• Adom a szikét, te csak vágd le!
• De mi legyen a KVfőzővel?
• IT fejlesztések és az FTE kapcsolata