Klasszikus első lépések, amikor gyerekként ugrani tanulunk, de csak rogyasztjuk a lábunkat és rugózunk egyet.
A kérdezéstechnika is hasonlóan fejlődik. Először csak rugózunk, aztán lendületet véve el kell löknünk magunkat a sikerhez.

Tegye fel a kezét őszintén, aki projektkörnyezetben mostanában hallotta azt a típusú nyitott kérdést, hogy „Véleményetek szerint mi az oka annak, hogy … „ Ők a szerencsésebbek.
Hogy miért van most kevés kéz a magasban?

A nyitott kérdés óriási felelősség. Felelősség, ha válaszolnak rá és akkor is, ha nem.

Ha válaszolnak rá…

• Lehet, hogy megosztó lesz. Akkor hogyan tereljük őket egy irányba?
• Lehet, hogy konfliktushoz vezet. Akkor hogyan kezeljük, ha egymásnak ugranak?
• Lehet, hogy nem a szervezet által vágyott irányt képviselik. Akkor hogyan csatornázzuk azt a menedzsment felé?

Ennek következtében kialakult egyfajta hibrid, vagyis irányítottan nyitott kérdésfajta, amely egyszerre terel, ugyanakkor mélyít és feltár.

Vajon miért nem akarnak rá válaszolni?

Minap feltettem egyik projektben a klasszikus kérdéseket. Mi a cél? Mi a probléma? Mit szeretnének elkerülni?
Körülbelül a harmadik kérdésig bírták, aztán őszintén (és respect érte) kitették a csizmát az asztalra, hogy miért erről beszélünk? Nem a követelményeket és a funkciókat gyűjtjük?

Az üzlet már a téglákat akarja rakni, miközben mi szeretnénk tisztázni, hogy mire fogják használni a házat, bízva abban, hogy a közös nevező könnyebbé teszi az utat, és sikeresebbé az eredményt.

Közben az üzlet türelmetlen. Jogosan?

Sokszor igen. Kiveszik a napi munkából, hobbiként kell bepasszíroznia az egyébként cég szinten sorsfordító projekt megbeszéléseket a naptárba, a buszon olvas és válaszol a levelekre, hogy mikor beér a munkahelyre el tudjon kezdeni "dolgozni".

Ezért mikor célról beszélünk érzékelése szerint levegőt masszírozunk, ahelyett, hogy kevernénk a maltert és raknánk a téglát.

A kijelentő mondattal időt szeretnénk spórolni, de ez csapda!

A megoldási irány kijelentése hamar kikövezi előttünk az utat, amely hamis biztonságot ad, mert egy pillanat alatt változik futóhomokká. A kijelentő mondatok bárhonnan érkezhetnek a szponzortól kezdve …. és ne legyenek illúzióink, mi magunk is hajlamosak vagyunk megmondókká válni időnyomás alatt.

Ne lépj bele ebbe a csapdába! Görbítsd a felkiáltójelet kérdőjellé és bátran tedd fel a kérdéseid kivétel nélkül mindenkinek, mert minden válasz előre visz!

Gintl-Reszegi Mária írása / Üzleti elemzés tréner

gintl.reszegi.maria@insprl.hu>

Kezdőlap | Insprl

Korábbi TONIK blogjainkat itt éred el:

• Adom a szikét, te csak vágd le!
• De mi legyen a KVfőzővel?
• IT fejlesztések és az FTE kapcsolata
• Beteg lett a gyerek. Most mit csináljak???
• Hogyan ne hagyjunk ki senkit egy projektben?
• Megbízólevelek hatalma
• Motiválj! Jó. De hogyan?
• Átváltoztatás
• Vigyázz, mert összeültetlek
• Itt az új sapkád a másik mellé
• A feleslegessé vált háziasszony szerepe
• Nem elég érezni. Tenni is kell valamit.
• A zombik köztünk vannak
• A mindig új fészek
• Projekt elvek
• A zoknis fiók