Belépés
Mindig nagyon várom a péntek délutánt. Általában is várom, mint szinte mindenki, hiszen a szorgos hét után jön a hétvége, a család, a barátok, a kikapcsolódás ideje. Mostanában nemcsak ezért várom a pénteket.
Egy M&A (vállalatfelvásárlási tranzakció) IT programjában dolgozom, amely célja egy vállalat értékesítése után az IT rendszerek teljes körű szétválasztása és a Vevő adatközpontjába történő átvitele. A Vevőnek és az Eladónak az alapvető célja ugyanaz, azaz a rendszerek tisztességes leválasztása, átadása-átvétele, úgy hogy ebből a felhasználók a lehető legkevesebbet vegyék észre. A célhoz vezető úton – az ilyen programok természeténél fogva – a normál ügymenet mellett számtalan konfliktus keletkezik a felek között (csak a szokásos dolgok: elakadások, késedelmek kezelése, pénzügyi elszámolási kérdések, prioritások, erőforrások rendelkezésre állása).
Ahogy az elvárható, mindkét oldal programvezetése messzemenőkig képviseli a megbízója érdekeit, érvel a saját álláspont mellett, védi a saját oldalán lévő projektszervezetet és persze konstruktív megoldásokat ajánl a közös cél érdekében. Hétközben számos megbeszélésen egyeztetik a kollégák a projekt előre haladását, a szakmai kérdéseket, a közös terveket és persze a vitatott témákat is. Ezeknek a megbeszéléseknek a tónusa a barátságos-hivatalostól a feszült-professzionálisig terjed.
Aztán eljön a péntek délután, amikor a két fél szűkkörű programvezetői csapatai még egyszer (a héten sokadjára) összeülnek értékelni a hetet és előkészíteni a következőt. Valahogy úgy alakult, hogy ezeken a megbeszéléseken nincsenek napirendi pontok és időt engedünk arra, hogy a hetet humorral, sztorikkal csengessük le. Ilyenkor beszéljük meg, hogy Tibi milyen rituálét követve szokta megvenni a heti lottószelvényét, hogy a Teams-ben látható könyvespolcomon a Presser könyveknek mi a története (apropó: itt még adós vagyok a pontos sztorival ?), hogy ki hogy viszonyul Beyonce-hoz, Joe Cocker-hez, vagy Szikora Robihoz, ki milyen poénokra emlékszik az évtizedekkel ezelőtt látott Vaklárma, Dutyidili vagy Macskafogó filmekből vagy ki milyen szövegrészeket tud felidézni Rejtő Jenő halhatatlan remekműveiből. Olyan fontos kérdéseket is megvitatunk, mint hogy szabad-e cukrot tenni a kolbászba, melyik tájegység halászleve az „igazi” vagy betekintést nyerünk a pálinkafőzés rejtelmeibe. Ilyenkor megtudunk egymásról olyan dolgokat, amiket normál munkamenetben nem tudhatunk meg. Ebben az órában nem projektvezetők és „stream vezetők” vagyunk, hanem csak emberek, akiknek van humora, ízlése és közös (vagy éppen eltérő) érdeklődése, preferenciája. Ez az a kiszorított idő, ahol elsősorban emberként (és nem szakemberként, projektvezetőként) kapcsolódunk egymáshoz.
Hogy ez segíti-e a program sikeres megvalósítását? Mély meggyőződésem, hogy ezek a beszélgetések jelentősen növelik a bizalmi szintet közöttünk, hiszen jobban megértjük a másik „működését”, jellemét, preferenciáit, örömeit és félelmeit. Ezek az beszélgetések közelebb hoznak bennünket egymáshoz és általuk nagyobb kedvvel, lelkesedéssel keressük a közös érdekeket, kompromisszumokat, megoldásokat a munkában is.
Egy projektnek nem csak az a célja, hogy leszállítsa a szakszerűen definiált „eredményterméket”, hanem az is, hogy a résztvevők élvezzék az odavezető utat, a közös munkát. Ez pedig nem megy, ha a projekttagok bizalmatlanok egymással, ha nem érzik jól magukat együtt, ha nem hajlandók időnként gesztusokat gyakorolni, a saját felelősségi körükön túllépve támogatni a másikat vagy humorral enyhíteni feszült helyzeteket, azaz ha nem csapatként dolgoznak. A csapattá váláshoz pedig csak az emberi kapcsolódásokon keresztül vezet az út. A vezetőknek az is dolguk, hogy ezen tudatosan dolgozzanak, fórumokat teremtsenek egymás jobb megismeréséhez, az eltérő és közös mozgatórugók, szándékok feltárásához.
A vezetők ebben is legyenek példák, kezdjék magukkal a jógyakorlat bevezetését, például egy péntek délutáni közös lazítással!
Sárvári Marianna, 2021. év Év projektmenedzsere győztese
Korábbi TONIK blogjainkat itt éred el:
Magyar Projektmenedzsment Szövetség
1041 Budapest Görgey Artúr út 73-75/b
+36 30 723-1788
info@pmsz.hu
