Belépés
A II. világháború alatt az amerikai légierő mérnökei tanulmányozták a bevetésről visszatérő bombázók sérüléseit, hogy eldönthessék, hol kell további páncélzatot felszerelni. A páncél megvéd, de lassítja is a gépet, ezért létfontosságú az egyensúly megtalálása. A találatok leggyakoribb helyét grafikusan ábrázolták, és az volt a kezdeti következtetés, hogy ezeket a területeket kell jobban védeni. A magyar származású statisztikus, Abraham Wald azonban rámutatott, hogy ez végzetes hiba lenne: ezek a repülőgépek a jelzett találatok ELLENÉRE is haza tudtak jutni, miközben nyilvánvalóan nem tért haza olyan gép, amit a visszatért repülőkön érintetlennek jelölt területeken találtak el – tehát pont, hogy ezeket a részeket kell megerősíteni.
A fenti történetben szereplő téves gondolkodásmódot, helytelen ok-okozati felismerést túlélési torzításnak (survivorship bias) nevezik – amikor kizárólag az adott feladatot, kihívást sikerrel teljesítőkre fókuszálunk egy-egy döntésünk megalapozásakor, miközben amúgy kulcsfontosságú információt hordoznak a kihíváson elbukottak.
Biztos, hogy érdemes újabb éttermet nyitni egy olyan környéken, ahol három, jól menő helyet is felfedezünk? Tudjuk-e, hányan mentek tönkre, felismerve, hogy négyet már nem bír el a piac? Az olyan, egyetemet otthagyó zsenik, mint Mark Zuckerberg, Bill Gates, Ralph Lauren vagy Steve Jobs esetei, igazolják-e, hogy ragyogó tehetséggel általánosan nem éri meg a felsőoktatásban résztvenni? Mindeközben vajon hány kiugrott diáknak nem sikerült érvényesülnie világszerte? De pl. számos tőzsdei elemzés is kihagyja a múltbeli statisztikákból a már becsődölt cégeket… A kudarc gyakran láthatatlanná tesz!
Nincs ez másképp a projektek esetében sem. Ha tehetjük, ne csak a sikerprojektek lessons learned dokumentumait tanulmányozzuk! (Egyáltalán nem biztos, hogy ugyanazon peremfeltételek mellett minden esetben újra sikerrel járnának.) Érdemes megkérdezni azokat a projektcsapatokat is, akik már kudarcot vallottak, hasonló projektcélért küzdve. Első kézből kaphatunk néhány jól átgondolt ötletet arra vonatkozóan, hogy miként lehetne csökkenteni a kockázatokat és kezelni a problémákat, amelyek végül meghiúsították a projektet. Ezáltal informáltabban „páncélozhatunk” a tervezéskor az erőforrásokkal és a scope elemeivel.
A roncstelep gyakran többet tanít nekünk, mint egy Forma-1-es dobogó.
Dede György, Generali Biztosító Zrt., projektmenedzser
Korábbi TONIK blogjainkat itt éred el:
Magyar Projektmenedzsment Szövetség
1041 Budapest Görgey Artúr út 73-75/b
+36 30 723-1788
info@pmsz.hu
